Soros úgy jön, mintha menne

„Ahogy világszerte megismerték »munkásságát«, igazi toxikus brand lett Soros György neve és Nyílt Társadalom alapítványi hálózata. Amellett, hogy egy ponton túl már nem szívesen önti »saját« pénzét a globalista erők támogatásába, abban is sok igazság van, hogy az EU-ban már »önjáróvá« vált a hálózat, és a »jogállamisági« mechanizmussal, valamint a szivárványkoalíciókkal megtalálták azokat az eszközöket, amelyekkel a legtöbb európai nemzet alárendelt helyzetben tartható. »Gyuri bácsi« főműve így a 2024-es amerikai elnökválasztás lesz, fia most erre összpontosítja minden erejüket.

Soros György olyan névre magyarosított, amely elölről és hátulról is olvasható. Ez sem mentette meg attól, hogy a földkerekség egyik legnépszerűtlenebb emberévé váljon, és neve egyet jelentsen a Soft Politics befolyásszerzés legmagasabb fokával. Persze minden csoda csak hét napig tart, idővel minden trükk kiismerhetővé válik és minden akció ellenakciót vált ki. Térségünk ismerőjeként Soros a rendszerváltás utáni Kelet-Közép-Európában és annak posztszovjet vonzáskörzetében elsőként építette ki káderképzőjét, mecénási főalapítványát, majd idővel szakosodott alapítványait és médiaportfolióját. Így jött létre a hálózat.

Az idén 93 éves Soros 2015-ben, az újkori népvándorlás eddigi tetőpontján érezhette úgy, hogy valódi »örökséget« hagyhat maga után: fő politikai örökségként a nyílt társadalom modellje az európai nemzetek kötelező betelepítési kvóta általi tartós felhígításával valósult volna meg, elvégre az NSZK 84 milliós lakosságából is már csak 60 millió az »igazi« német.”

Nyitókép: Alexander Soros Facebook-oldala