Sándor Erzsi és Alföldi esete az érzelmi zsarolással

Az érzelmi manipuláció netovábbja – körülbelül ez jut eszembe az olyan, Vidnyánszky Attilával és Rátóti Zoltánnal kapcsolatos nyilatkozatokról, mint Alföldi Róbertté és Sándor Erzsié. 

Sándor Erzsi szerint Vidnyánszkynak „nincsen akcentusa, de a szocializációja, a kultúrája a gyökerei, a reflexei miatt nem érti azokat metaforákat amelyeket mi, és nem ismeri a budapesti-városi tolvajnyelvet. Azt, amelyen mi, a XX. századi világvárossá lett főváros polgárai nevelkedtünk, amelyet mi félszavakból ő meg egész mondatokból sem. Vidnyánszky nem ért budapestiül, városiul, diákul, humorul”, s mindemiatt „éppen úgy beszél, mint egy olyan ember, aki zsidózik”.

Sándor Erzsi viszont fennhéjázóan, intoleránsan, manipulatívan beszél, eszébe sem jut, hogy az SZFE körüli huzavona egyik fő oka az, hogy kizárólag a „budapesti-városi tolvajnyelv” érvényesülhetett ott eddig. Hogy talán az ország nagyobbik része nem Budapesten él. Sándor Erzsi a saját közege irányába követeli a toleranciát, de mások irányába ő nem toleráns, nem érdeklődő. 
Ez abból is látszik, hogy számára az, aki nem érti a bennfentes, budapesti művészközeg nyelvét, az zsidózik. Persze utóbbi megállapításból Sándor Erzsi gyorsan visszavesz, és leereszkedően, buksisimogató jelleggel engedélyezi, hogy ez nem volt valódi zsidózás, csak olyan, „mintha”.

Szerintem a bezárkózás magas foka, ha valaki a saját szűk közegén kívüli, vidéki, nem művészközegben használt nem tolvajnyelvet úgy, ahogy van, potenciális zsidózásként dekódolja. Ez nem párbeszédkészség és nyitottság, hanem rosszindulatú nagyképűség, és elzárkózás minden elől, ami eme közegen kívül történik. 

Amit Sándor Erzsi művel, az az antiszemitizmus értelmetlenül kitágított vádjával való zsarolás (nyilván antiszemitizmus az, amit az antiszemitázók annak gondolnak). 

Épp ez a stílus és egyeduralkodása az, amiért Vidnyánszkyék átalakítják az SZFE-t.

Alföldi Róbert másik műfajt művel: a barátsággal való zsarolás műfaját. Ez a barátság persze mondvacsinált, aki ugyanis annyira lenézi a másikat, mint Alföldi, az nem barát. Alföldi megveregeti Rátóti vállát, a jó viszonyra, együtt töltött időkre hivatkozik, és azt az ilyen esetekben szokásos taktikát alkalmazza, hogy látszólagos jóakaróként naiv hülyének minősíti a figyelmeztetni szánt jóbarátot, mondván, az nem tudja, mibe keveredett.

De ki akar olyan „barátot”, aki ennyire eltagadja az önállóság képességét a másiktól? Alföldi önálló aktor, Rátótit viszont megvezették? Ugyan már. 

Mind Sándor Erzsi, mind Alföldi Róbert szövege émelyítő. 

Hogyha az SZFE-n ez a modorosan teátrális érzelmi manipuláció volt a divat, akkor megértem, miért rendeltek a forradalmat játszó diákok pszichológust. Hacsaknem a pszichológusrendelés is a játék, a világnak játszott egyetemfoglaló darab része.