A rendszerváltoztatási folyamat nem szűnt meg a parlamenti választásokkal, csupán a megvalósítás módszere változott meg. Immár nem a hatalommal megkötött alkukra volt szükség,, hanem a feladat a szabadon megválasztott parlamentre és a neki felelős kormányra hárult.
E feladatnak – minden ellenkező érzülettel szemben – a parlament és a kormány maradéktalanul eleget tett. Az 1989-es kegyelmi időszak ugyan elmúlt, az Ellenzéki Kerekasztal pártjai között meglévő ellentétek fontos kérdésekben, például az igazságtétel ügyében akadályozták a rendszerváltoztatás véghezvitelét. De sikerült kétharmad nélkül is teljessé tenni az alkotmányos intézményrendszert, demokratikusan megválasztani a hatalom helyi képviselőit, és az országot a keleti béklyóktól megszabadítva a Nyugat felé fordítani. Megszűnt a KGST és a Varsói Szerződés – ebben a magyar miniszterelnöknek, Antall Józsefnek kezdeményező szerepe volt – és 1991 júniusában a megszálló csapatok maradványai is elhagyták az országot.
Teljessé vált a rendszerváltozás: létrejött a független, demokratikus magyar jogállam, a szabad Magyarország.
Befejeződött a magyar történelemben egyedülálló, mert győztes: forradalom és szabadságharc, amely ráadásul békésen, vérontás nélkül ment végbe.
Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek az elmúlt 30 évet saját sorsukon keresztül értékelik. Többségüknek a rendszerváltozás nem a magyar történelem kiemelkedő eseménye, hanem a korábbi „langyos” biztonság elvesztése, az egyre elviselhetőbb évtizedek során kialakított életstratégiák kudarca, és csalódás: csalódás a várakozásokban.
Karácsonykor, az ünnepi asztalnál sok minden szóba került. Fiam, aki annak idején, 1988-ban még nem kapcsolódott be a felnőttek beszélgetésébe – s aki közben maga is apa lett –, elismeri, hogy a rendszerváltozás a magyar történelem kiemelkedő eseménye, amire az egész világ megbecsüléssel tekint, a amire mindannyiunk büszkék lehetünk. Csupán annyit kérdez, hogy ebben a sokszor gyűlölködéssé fajult, megosztott magyar közéletben miként lehet a pártérdekek fölé emelkedő nemzeti együttműködés harmincadik évfordulóját úgy megünnepelni, hogy azt mindenki sajátjának érezze?
Nem tudok meggyőző választ adni neki. Csupán azt, hogy meg kell próbálni.