Arculat, váltás

„A magyar úszóbotrány ugyanis messze túlmutat Gyárfás Tamás személyén, még csak nem is a 2017-es hazai rendezésű vizes világbajnokság – hiszen az csupán referenciaverseny –, hanem a 2024-es olimpiai pályázat a tét. Márpedig régi igazság: rendezetlen belpolitikai háttérrel képtelenség fontos külpolitikai csatába indulni, avagy profán példával élve, az öltözőben egymást fojtogató játékosokból ütőképes csapatot gyúrni. Éppen ezért nem ér véget a keserű történet Gyárfás lemondásával, még ha Rio háromszoros olimpiai bajnoknője azt is kürtölte világgá: „A legsötétebb éjszaka is idővel véget ér, és kisüt a nap!”

Egyelőre ugyanis csupán dereng a szebb jövő. Sőt, Hosszú Katinkának és társainak, s minden ellendrukkernek, akik Napóleon módjára megalázottan, száműzetésben látnák a legszívesebben a lemondott elnököt, van egy rossz hírünk: Gyárfás Tamásnak a szerepek újraosztásakor is jut lap, s még csak nem is a tök alsó. Szabó Tünde újabb, tegnapi közleménye ugyanis felettébb árulkodó: »A nemzetközi sportdiplomáciának is mind jelentősebb, új kihívásokkal teli feladatokkal kell szembenéznie. Gyárfás Tamás sokéves szakmai tapasztalatát ezen a területen szeretné Magyarország érdekében hasznosítani.« Ebből szinte már meg is szövegezhető a körvonalazódó kompromisszum. Gyárfás csak a MÚSZ éléről távozik, ám társelnökként továbbra is részt vesz a világbajnokság szervezőbizottságának munkájában, s alelnöki tisztségét is megtarthatja a Nemzetközi Úszószövetségben. S ne legyünk naivak, nem csupán azért, mert e tisztségeiben pótolhatatlan a munkája, hanem mert ezektől megfosztva sértettségében sokat is árthatna.”