Az új Városliget a Mennyország, vagy a Pokol pusztító tüze?

„Akinek van családja, az elképzelni se tudna ennél jobbat: utazgatni a város különböző pontjai közt pont annyira tenne bonyolulttá egy múzeumtripet, hogy neki se vágnál több gyerekkel. Ide viszont kimész reggel, aztán megnézel egy múzeumot. Aztán sétálsz a parkban, eszel valamit, délután egy másik múzeum. Vagy állatkert-csónakázás-múzeum-kombó. És így tovább. Több hétvégét is eltölthetsz egymás után a Városligetben úgy, hogy mindig valami új útvonalat jársz be, egész napra megvan a program, tömöd a kultúrát és szívod a lehetőségekhez képest tiszta levegőt.

Ez fantasztikus lehetőség, amivel szemben elég gyenge érv az, hogy eltűnik a mostani csöndes, madárcsicsergős liget: a madarak akkor is maradnak, ha családok futkároznak mindenfele, és egy belvárosközeli közparknak nem az a funkciója, hogy tök üresen valamiféle város menti erdőt idézzen, hanem hogy az emberek oda akarjanak járni, ott akarjanak lenni, ott töltsék a szabadidejüket.

Összegezve: elég komoly a parafaktor, hogy semmi sem úgy lesz, ahogy ígérik. De ha véletlenül pont úgy lesz és ha kizárólag a Városligetre koncentrálunk, akkor simán lehet, hogy néhány éven belül egy iszonyú jó parkunk lesz, ami kiváló hétvégi programot jelenthet majd az egész városban, és amit ötven év múlva lehet mutogatni, hogy oké, katedrálisokat már nem csináltak a szüleink, de hét nézzétek má meg ezt, meg ezt is, azért ez is elég menőség, nem?!”