Hülyére isszák magukat a magyarok

„Valószínűleg senkit sem fog érdekelni – mármint aki döntéshozói helyzetben van – hogy Zacher Gábor újra megkongatta a vészharangot alkoholizmusügyben. Az a toxikológus mondja ezt, akinek egyik fontos tulajdonsága az addiktív problémák ismerete mellett, hogy a bajokról nem átall kisujjeltartás nélkül beszélni. Megteheti: valószínűleg ezrek köszönhetik neki az életét, olyan emberekkel, stílussal, helyzetekkel találkozik nap mint nap, amiről a bérrettegők és azok leágazásai esetleg csak tankönyvi szinten találkoznak. A szakember szerint egymilliósra duzzadhat Magyarországon az alkoholisták száma, ami egy tízmilliósnál kevesebb lélekszámú országban katasztrofális következményekkel bír.

S mielőtt valaki hátradőlne, annak nem árt tudatosítani, hogy ha alkoholistáról beszélünk, jobb ha elfelejtjük azokat a szerencsétlen sorsú embereket, akik az utcán élve válnak alkoholbeteggé. Aki nyitott szemmel jár, könnyen tehet döbbenetes felfedezéseket arról, milyen társadalmi státuszú emberek válnak az ital rabjaivá. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az alkoholizmus nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiség, hanem a rendszeresség függvényében jelenik meg. Amikor azt látjuk, hogy ismerősünk minden este – afféle napvégi levezetésként – letolt két sört és két felest, akkor ott baj van. Ez a probléma jelentős társadalmi ügy, amire a mindenkori kormányzat egyáltalán nem figyelt és figyel.

Ha csak minden alkesz mellé odateszünk egyetlen egy embert, aki függőségének következményeit kénytelen elviselni, akkor bőven milliókat érint a probléma. Nem csak egyének, hanem egész családok mennek tönkre az ital miatt, s noha erről nem illik beszélni, de a nők is jelentősen érintettek.

Az külön posztot igényel, hogy mindebben az egyénnek milyen a felelősségi szintje, mi lenne tőle elvárható és az alkoholizmus okán előállt betegségek mekkora költségeket rónak a társadalomra.

Viszont nem érdemes azon csodálkozni, hogy idáig jutottunk és az egymillió alkoholista országává válhatunk. Orbánék egyik első intézkedése a 2010-es fülkeforradalom után a magyar néplélek húrjain játszva a házi pálinkafőzés körülményeinek javítása volt. Hadd rohadjon a máj, hadd kapja meg a nép, ami jár neki. Bár ez csak felhívás volt a keringőre: évtizedek óta boldog-boldogtalan csak úgy tudja elképzelni az életét, ha sör/stb. van a kezében.”