Semmi bajom a fogyasztással, életünk szerves része, csak annak körülményei, intenzitása és a józan ész hiánya taszít.
„Kár lenne emiatt csak az amerikaiakat lehúzni, a megőrülés a fejlett világ szerves része lett. Amikor minálunk is sorok állnak, s első ránézésre normálisnak tűnő emberek óvodások önkontrolljának szintjére süllyedve, párálló szemekkel veszik kézbe az új telcsit, vagy amire éppen megmondták neki, hogy az a kicsi szíve vágya, az bizony a konzumidiotizmus egyik stációja. Nyugodjon le mindenki: sokkal komolyabb lenne itthon is a tolongás, ha lenne elég elkölthető lóvé. De jön ez szépen, lassan, de biztosan.
És még nincs itt a karácsonyi bevásárlás őrülete, amikor gyakorlatilag válogatás nélkül vesz mindenki mindenkinek mindent, a nagy halom gagyi versenyez a minél drágább javakkal. Merthogy megy a verseny, hogy ki költ többet. Az a kérdés dől el, hogy ki a Jani, a janibb és ki a legjanibb. Mintha egy-egy nap hamis kedvessége teljessé tenné az egymás közötti viszonyokat, összerendezné a dolgokat. Közhely, de éppen a lényege sikkad el ennek az amúgy szép időszaknak. Le kellene lassulni, bent is, számot vetni. Kell az néha. Olyan az, mint az iránytű.”
Karácsony érvelésével ellentétben a Kehi szerint is időbeli összefüggés van a Lánchíddal kapcsolatban lefolytatott közbeszerzés és a Vig Mór cégének történt gyanús utalások között.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ettől függetlenül a Válasz Online szerint „pénzmozgás nincs és nem is lesz szerkesztőségeik, kiadóik között”.
Horn Gábor szerint a politikát olyan közösségek csinálják, amelyeknek „vannak vezetőik, vannak megjegyezhető arcaik, nem (csak) egy”.
