A Teczár-ügy

„A gender-indíttatású beadvány első blikkre kárt okozott az eddig ingyen mulató hölgyeknek, és, ahogy egyes kommentelők írják, a kezdeményezőt ezentúl bizonyára nagyon fogják szeretni a klubokban. Vajon ennyire egyértelmű lenne ez? 

Teczár érve, amely szerint az ingyenes belépő a nemi szerepek sztereotip felfogására erősít rá, megvilágítható más nézőpontból is. Régről ismert ugyanis annak a nemi diszkriminációnak az esete, melynek eredményeként kialakult az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. [Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 151. cikk (1) bekezdése szerint »Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak.« Sajnálatosnak tekinthető ugyanakkor, hogy a korábbi Alkotmány 70/B. §-a nem került explicit módon alaptörvényi rögzítésre.] Lényegében ugyanezzel a problémával állunk szemben. 

Amennyiben a társadalom női tagjai (jogosan) kikérik maguknak, hogy juttatásaik esetében ne diszkriminálják őket, úgy öntudatosan gondolkodva ennek az inverzét is meg kell követelniük. Nem meglepő ugyanakkor, hogy a szórakozóhely is hasonló érveléssel próbálkozott, melynek lényege az volt, hogy a belépő elengedése kompenzálja a társadalom hölgy tagjait a más területeken elszenvedett hátrányokért. Túl azon, hogy mennyire megmosolyogtató a Doboz heroikus önpozicionálása (a lökdösődős érvről nem is beszélve), épp ezen a ponton futunk körkörös érvelésbe: ha a lányok elfogadják a sztereotip szerepüknek szóló elbánást, akkor hogyan képesek egy másik fronton épp az ellenkezőjéért legitim módon küzdeni? Így, bár rövidtávon (például az aktuális buli estéjén) igaz ugyan, hogy a belépő fizetése költséget okoz a lányoknak, mindennek hosszútávú konzekvens következménye a férfiakkal történő hasonló elbánás melletti legitim érvelés.”