Mit akar a polgár?

„A polgár először és mindenekelőtt az autonómia lehetőségét követeli. Az autonómia lehetősége döntően az államtól való gazdasági, szociális és morális függetlenséget feltételezi. Az autonóm polgár a jelenleginek legfeljebb a felét akarná adóban megfizetni, miközben örömmel vállalja a nyugdíjának, egészségbiztosítási ellátásnak és gyermekei tandíjának legalább részleges finanszírozását, mert tudja, hogy a nála maradó rész sokkal hatékonyabban fordul értékteremtő, versenyképes szolgáltatásba, és állami működési oldalon további megtakarításokat tesz lehetővé. (...) 

A polgártól az autonómiájának ezen a kezdetleges fokán is elvárják, hogy a korrupt államot és az egész háztartását eltartsa. Ő fizeti a ladikot, a révészt, a kikötőt, az innenső- és a túlpartot, lassan már a Dunát is. A ladikba mégis bemászott a fenti háromszáz kilós büdös, arrogáns potyautas, pusztán a tömege miatt elsüllyesztéssel fenyeget, és még nagy hangon dirigál is.

Az autonóm polgárnak még sincsen politikai képviselete. Hát lesz!”