Európa és ők

„Nem gondoljuk ugyanis, hogy Budapest meghatározott vendéglátóipari egységei egyfajta modern Nyugat-Berlinként védenék Európát a keleti szocializmus mucsáján. Mégis, nem tagadható, hogy kedveljük a Dudás által említett szórakozóhelyet és éttermeket, sőt, az idelátogató külföldi barátainkat is időnként elvisszük ezekre a helyekre és nem szeretjük a csendrendeleteket. Azonban az a rossz hírünk van, hogy e »szellemi köldökzsinórokban« nem a fejlett Európa kódolt üzeneteit adják át nekünk. Vendégeink ilyen helyek látogatásakor csak annyit közölnek, hogy örülnek magyarországi tartózkodásuknak. Lehet azonban közös pont Dudás gondolataival: mi van, ha Magyarország – nagyon figyeljünk egymásra! – Európában van?! Így aztán nemcsak fenti kiemelt fővárosi lokálok, de akár még Szeged, a több ezer éves Sopron, Szombathely, Gorsium és Valcum, de horribile dictu még az óbudai (Aquincum) Index-székház is Európában lehetnek, illetve ahhoz »kötnek minket«. A Szimpla mélyén sustorogva nyugati vendégeinkkel a kereszténység elterjedése (vaksi szerzetesek Umberto Eco főeurópai író által is megénekelt körmölése) nyomán kialakult újlatin nyelveken, illetve egy olyan nyelven beszélünk, amely félig újlatin, félig germán gyökerekből ered. Erasmus-programon veszünk részt, mintha európaiak lennénk, és ottani keleti és nyugati társainkkal éjszakai borozásokon közös pontként arról is beszélünk, hogy keresztény királyaink nevét kölcsönösen elsajátítottuk az iskolában. Nyugatra megyünk, templomokba járunk, és ateista nyugati barátunk is elviteti magát velünk a Szent István Bazilikába, meg Pannonhalmára. Vannak keresztény barátaink is, pl. Ausztriából, Bajorországból (ami ugye szintén Európa), és hozzájuk az köt minket, hogy időnként együtt megyünk misére, vagy a történelemről beszélgetünk. Azaz, ha a dudási értelemben vett »minket« szerény személyünket és családunkat is takarja, akkor minket a kereszténység és a történelem akár személyes kapcsolatainkban is Európához köt. Nyilván olyan is van, akit három fröccs után egy kocsmai mosdóajtó nyugati kéz általi meglengetése köt Európához. Sokfélék vagyunk: a mi közösségeinknek vannak határozott elképzelései Európáról, annak múltjáról és jövőjéről. Eközben vannak, akik Európa címszó alatt csak piában és kajában, esetleg a beömlő turisztikai GDP-ben gondolkodnak (micsoda hasonlóság bizonyos Zimmer Ferivel…).
Vannak, akik szerint nyugati vendégek érkezése köt minket Európához, ez bizonyára a német nyugdíjasok által megszállt Thaiföldhöz lehet hasonló státusz.”