Szürke eminenciásból globális vezető: így került Kína élére Hszi Csin-ping

Nyitókép: Shutterstock 

Május nyolcadikán immár elnökként érkezik hazánkba Hszi Csin-ping. Arról, hogy hogyan került ebbe a pozícióba Kína vezetője, miképpen él a hatalommal, és mi várható magyarországi látogatása során, Salát Gergely sinológust, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját kérdeztük.

Az 1953-ban Pekingben született Hszi egyike annak a sok ezer kádergyereknek, akinek a szülei különösen magas pozícióban dolgoztak. Azok közé tartozott, akiknek a nyolcvanas-kilencvenes években az édesapja egyengette a karrierjét, de a családi háttér mellett rátermettségre is szüksége volt, hogy a sok „herceg” közül ő kerüljön ki győztesen a 2000-es évek közepén. Főleg, hogy az édesapja, Hszi Csung-hszün többször is kegyvesztetté vált a Kínai Kommunista Pártban – a legendárium szerint Csin-pinget is csak a hetedik próbálkozásra vették fel a szervezetbe. Az édesapja végül Teng Hsziao-ping regnálása alatt szerzett újra hatalmat.

Összeterelné a szétszaladt lovakat

A karrierje alapján elmondható, hogy Hszi ifjabb korában nem volt markáns politikus: szép csendben járta végig a hierarchiát a párton, az államigazgatáson belül. Salát Gergely szerint az átlagnál „nyilván kicsit gyorsabban, kicsit egyszerűbben tehette ezt meg”, azt azonban hangsúlyozni kell: ha súlyos hibát követett volna el, nem juthatott volna a hierarchia csúcsára. Nem volt nagyobb botránya, igaz, hangos sikerei sem. Sokat elmond, hogy a kilencvenes években a felesége, Peng Li-jüan sokkal ismertebb volt, ezért Hszire sokszor csak úgy hivatkoztak, mint a sztárénekesnő férjére.

Elnökké választása óta erőskezű vezetőnek bizonyult, határozott centralizációs lépéseket tett. Emiatt persze sok kritikát is kap, amely szerint személyi kultuszt és a világ legszigorúbb megfigyelőállamát építi. Salát Gergely szerint ennél összetettebb a helyzet, úgy véli, a centralizációt és a növekvő személyi kultuszt sokan Kínán belül is kritizálják, a kilencvenes és a kétezres évek nyitottabb időszakát pedig megszépítik az emlékek mind belföldön, mind nemzetközi szinten.

A centralizáció azonban nem Hszi Csin-ping személyes hóbortja. A Kínai Kommunista Párt hozott egy döntést a 2010-es évek elején, amikor úgy látta, hogy túlságosan „szétszaladtak a lovak”: elszaporodtak és elszemtelenedtek az oligarchák, a helyi kiskirályok, a tartományi hatalmasságok, a milliárdosok, ezzel párhuzamosan pedig meggyengült a párt uralma a társadalom és a gazdaság felett. A pártelit attól félt, hogy elveszíti a befolyását, mint a Szovjet Kommunista Párt. A szervezet erre a feladatra keresett embert, és választotta ki Hszi Csin-pinget.

„Hszi személyes hatalma a párt felett és a párt hatalma a társadalom felett jóval erősebb lett, mint korábban. A kettő összekapcsolódott”– fogalmaz Salát Gergely. Mivel kommunista pártról van szó, mindent abból a szempontból kell vizsgálni, hogy a vezetés szerint mi segít megőrizni a szervezet hatalmát – bármilyen eszköz bevethető. A korábbi évtizedekben egy liberálisabb berendezkedés szolgálta a párt érdekeit a gazdaság fejlesztése mellett, most a másik irányba indult el a vezetés. „Itt az ultima ratio mindig a párt hatalmának a megőrzése –mondja a szakértő. – Azért ha az előző »szörnyű kommunista« tíz évet megnézzük, azt látjuk, hogy feljött a Xiaomi, amely magánvállalat, a Huawei, amely szintén magánvállalat, az elektromosautó-gyártók és még sok más cég, amely világszinten is jelentőssé vált. A mostani fordulat sem azt jelenti, hogy a magántőkének leáldozóban lenne Kínában, hanem arról van szó, hogy ki lettek jelölve a határok, amelyeket jobb, ha nem feszegetnek.”

Az államfő korrupció elleni harca is erről szól, továbbá ezzel az eszközzel politikai ellenfeleit is el tudja távolítani a hatalomból. Hszi az utóbbi években bizonyos területeken baloldalibb politikát folytat: növelték például az országon belüli újraelosztást a gazdagabb és a szegényebb régiók között.

Ugyanazt teszi, mint egykor az USA

Az úgynevezett kínai típusú szocializmust, amelyet Hszi Csin-ping is hirdet, még Teng Hsziao-ping hirdette meg; van ideológiai töltete is, de nem az osztályharcos oldala 
az erős, inkább egy nacionalista elképzelésről beszélhetünk. A lényege, hogy Kínát újra nagyhatalommá kell tenni, arra a szintre kell hozni a nemzetközi rendben, amely megilleti az országot, és erre a vezetés szerint csak a kommunista párt lehet alkalmas. „A párt hatalmát nemcsak önmaga kedvéért, hanem a kínai nemzet érdekében kell megőrizni, ez a fő ideológia. A kínaiak olyan országként tekintenek magukra, amely az utóbbi négyezer évben nagyhatalom volt, a világ legnépesebb és leggazdagabb országa, és az előző kétszáz év, amikor nem volt nagyhatalom, az anomália” – magyarázza Salát.

Szerinte Kína és Hszi Csin-ping a külpolitikában ugyanazt teszi, mint amit az Egyesült Államok és Theodore Roosevelt tett a múlt század elején. Az amerikai elnök akkor eldöntötte, hogy nagyhatalommá teszi az országát: biztosította a part­vidékét, kiszorította a határai mellől a spanyolokat és másokat. Peking most építi a befolyási övezetét a Dél-kínai-tengeren.

Tajvanra is úgy tekintenek, mint ami mindig is Kína része volt, és kínaiak élnek ott. Emiatt egyetlen elnök, így Hszi sem teheti meg, hogy lemondjon a két terület újraegyesítéséről. Annyi a különbség, hogy Kínának korábban nem volt meg hozzá a képessége. Ma már lehet, hogy meglenne ahhoz is, hogy erővel vigye végbe az egyesítést; a sinológus szerint azonban Peking komolyan gondolja, amit Hszi Csin-ping mond, hogy békés eszközökkel akarják megtenni. Tajvan különállására úgy tekintenek, mint a megaláztatás évszázadának maradványára, amit mindenképpen fel kell számolni. „Inkább az Egyesült Államok térfelén pattog a labda, kérdés, hogy Washington mennyire kész beleállni Tajvan függetlenségének ügyébe” – fejti ki a szakértő.

Nagy dolgokról Budapesten

Hszi Csin-ping magyarországi látogatásáról Salát Gergely azt mondja: már nagyon érett, hiszen az Európai Unión belül Magyarország folytatja a leginkább Kína-barát politikát, ezt pedig ilyen diplomáciai gesztusokkal is illik elismerni. Hszi alelnökként már járt Magyarországon, de az inkább bemutatkozó látogatásnak nevezhető, amelynek főleg szimbolikus jelentősége volt. A mostani elnöki útnak óriási gyakorlati haszna is lesz.

A zárt ajtók mögött minden bizonnyal fontos geopoli­tikai kérdésekről fog beszélni Orbán Viktor és Hszi Csin-ping. Az egyik fő kérdés Európa stratégiai autonómiájának lehetősége, aminek Magyarország is határozott támogatója. Azt, hogy ez kiemelt téma, jelzi az is, hogy a kínai elnök magyarországi látogatása után Emmanuel Macron francia elnökkel találkozik, aki szintén szószólója annak az álláspontnak, hogy Európa függetlenebb státuszt érjen el az Egyesült Államokkal szemben. E kérdésben a magyar és a francia álláspont közel áll egymáshoz, a kínai elnök pedig szeretné megtudni, hogy mennyire reális a terv, hogyan lehetne elérni, hogy Európa önállóbban tudjon fellépni a világpolitikában, és – Macron szavaival – ne az Egyesült Államok csatlósaként viselkedjen. „A világ nagy dolgait fogják megbeszélni” – fogalmaz Salát Gergely.

A nyilvánosság előtt inkább a gazdasági kérdések vannak előtérben. Az előző hónapokban bejelentett kínai beruházások a magyar gazdaságtörténet legnagyobb ilyen jellegű fejlesztései, tehát van miről beszélni. Persze nem a technikai részleteket beszéli meg a két vezető: az ilyen látogatásoknak inkább az a hozadékuk, hogy „szentesítik” a két ország közötti megállapodásokat.