Keserű civakodás az EU Bírósága és a német alkotmánybíróság között

„Ha minden alkotmánybíróság saját értelmezéssel áll elő azzal kapcsolatban, hogy mit tehet az EU és mit nem, az a vég kezdete – jelentette ki Guy Verhofstadt liberális EP-képviselő múlt héten.

Az EU végének a kezdete? Ez a kijelentés még Verhofstadt általában elég meredek kijelentései sorában is ütős.
Verhostadt ezzel a német alkotmánybíróság május 5-én közzétett döntésére reagált, amelynek értelmében az Európai Unió Bírósága (EUB) túllépte hatáskörét, amikor jóváhagyta az Európai Központi Bank (EKB)mennyiségi enyhítési (quantitative easing) intézkedéseit.

A német bírák három hónapot adtak az EKB-nak, hogy igazolja, valóban arányos lépés volt a kétezer milliárd eurós kötvényvásárlási programja, és így továbbra is indokolt, hogy a német központi bank (Bundesbank) is részt vegyen benne. Lényegében a német alkotmánybíróság ezzel megkérdőjelezte az EUB szupremáciáját. 

Az Európai Bizottság azonban válaszcsapással élt. Elnöke, Ursula von der Leyen – aki egyébként maga is német – a hétvégén kijelentette: „Uniós jogi kérdésekben mindig Luxemburgban mondják ki az utolsó szót. Sehol máshol.” A Bizottság még azt is fontolgatja, hogy kötelességszegési eljárást indítanak a német kormány ellen. 

(…)

„Nos, ezek a fenyegetőzések többnyire, értelmetlenek, és kicsi az esélye, hogy be is váltják őket. Ezek azok a provokációk, amelyeknek Angela Merkel kancellár sem valószínű, hogy bedől. Segítségükkel azonban Von der Leyen megvédheti magát az olyan esetleges vádaskodásoktól, hogy származása miatt Németországnak kedvez bizottsági elnökként. 

De min is képes valójában változtatni ez a sokat emlegetett „rendkívüli ítélet”?

Nos, rövidtávon nem sok mindenen. Az EKB jelenleg nem köteles leállítani bármelyik kötvényvásárlási programját, de vajon figyelembe veszi a német alkotmánybíróság döntését, és elkészíti az „arányossági” vizsgálatot a mennyiségi enyhítéssel kapcsolatban az előírt három hónapon belül? És ha el is készíti, ki fogja megítélni, hogy az valóban megfelel-e a követelményeknek? Mindez pedig azt jelenti, hogy az EUB jó eséllyel ismét be lesz vonva a folyamatba. 

 A német alkotmánybírósági döntés sok szempontból a német polgárok vélekedését tükrözi: az afeletti érzett mély csalódottságot, hogy más országok adósságaiért kell jótállniuk. 

És az egész ügy rámutat az EU egyik legsúlyosabb belső feszültségére, ami abból fakad, hogy az EKB éveken keresztül falazott olyan tagállamoknak, amelyek képtelenek voltak megfelelni a monetáris unió költségvetési követelményeinek.”

(…)

„Az ügy következményei egészen hosszú messzehatók lehetnek. Az is bizonyosnak látszik, hogy mind a lengyel, mind a magyar kormány felbátorítva érzi majd magát az EUB-bal szembeni fellépésre ezek után. Ahogyan Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak fogalmazott, a német alkotmánybírósági döntés „egyike volt a legfontosabbaknak” az EU történetében, és egyértelművé tette, hogy „az uniós bíróság sem rendelkezik korlátlan hatalommal”.