Adatgazdag és érdekfeszítő új könyvvel jelentkezett a Magyar Napló kiadó és a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár a VERITAS Könyvek sorozatának 17. részében. Dévavári Zoltán történész, az intézet tudományos munkatársa Egy elmesélhetetlen történet. Impériumváltások, holokauszt, emigráció. A szabadkai zsidóság eszme- és politikatörténete (1918-1945) címmel jelentetett meg munkát – melynek főcíme kissé érthetetlen, ugyanis a szerző
érthetően és gazdag forrásanyagra építve, kiváló érzékkel és tapintatosan meséli el a történetet.
A holokauszt határon túli eseményei – illetve, hogy pontosak legyünk: azon területeken zajló eseményei, melyek akkor Magyarországhoz tartoztak – sokszor kívül esnek a magyar kutatók érdeklődési körén, elsősorban a nyelvismeret hiánya, a külföldi kutatások idő- és pénzigényessége és a fővárosi levéltárak kényelme miatt. Dévavári könyvét ilyen hátrányok nem gyengítik, a magyar és szerb szakirodalom mellett a Szabadkai Történelmi Levéltár és a Zentán található Várady-hagyaték közgyűjteményi anyagából dolgozott.
Könyvét méltatandó módon nem a „Szabadkán már a középkor óta élnek zsidók” felütéssel, hanem személyes történetekkel kezdi. Összességében az egész könyvre jellemző az olvasmányos stílus, a történész jelen van és az olvasóval elmélkedik, reflektál és rámutat a könnyen elsikkadó összefüggésekre. Ezen történetírói módszeren kívül fontos kiemelni, hogy Dévavári könyve szakít a holokauszt-szakirodalomban korábban bevett megközelítéssel, miszerint mindent a Horthy-rendszer eredendő és népirtásra kész antiszemitizmusából kell levezetni. Könyvében a szabadkai zsidóság történetét széleskörű kontextusban mutatja be, az impériumváltástól kezdve, kitérve a szerb uralom antiszemitizmusára, a szabadkai zsidóság identitáskeresésén át a visszacsatolás utáni eseményekig.
Az idehaza kevéssé ismert szerb antiszemitizmusnak pusztán egy példája: 1922. június 25-én a Belügyminisztérium Bácska–Baranya–Bánát ügyosztálya „bizalmas rendeletet küldött Vajdaság valamennyi főispánjának, amelyben a közigazgatási hatóságokat utasította a zsidókkal szemben követendő különleges eljárásra. Ennek értelmében a zsidókat minden településen összeírták, kötelezték őket a lakhatási engedély kérelmezésére, végezetül pedig nemzeti érdekből a zsidókkal szembeni fokozottabb rendőri felügyeletet és hatósági ellenőrzést rendeltek el.” Két héttel később, 1922. július 8-án a szerb hatóságok Bácska-szerte tömeges kiutasításokat hajtottak végre. Versecről 35, Újviékről harminc, Zomborból tíz, Nagykikindáról és Becséről több, Topolyáról egy, míg Szabadkáról 35 családot utasítottak ki. A másnap megjelenő szám pontosította a szabadkai kiutasítottak számát, azt 25-re mérsékelte, ugyanakkor a tudósításból kiderült, hogy
a kiutasítottak kivétel nélkül zsidók voltak: orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, kereskedők, földbirtokosok és tisztviselők.