Bod Péter Ákos: Lassan mi leszünk a legszegényebbek
Az Orbán-kormány csak június elejéig tekint előre – hangoztatta a közgazdász.
A kérdés nem az, hogy lehet leépíteni a szabadkereskedelmet, hanem az, hogyan lehet megszabadulni a politikusoktól, akik kifosztják az országokat.
Kétségkívül, a világban jelenleg igen nagy egyenlőtlenségek vannak jelen. Hazánkban 2018-ban az egy főre jutó GDP USA-dollárban mérve 16 148 dollár volt, míg az Amerikai Egyesült Államokban 62 869 dollár. Ez azt jelenti,
Mivel a bérek a termelékenység függvényében változnak, logikusan adódik a kérdés: mi okozza azt, hogy az egyes államok termelékenysége között ilyen elképesztő különbségek vannak?
Több narratíva felmerült, tapasztalataim szerint a baloldal narratívája lett az egyik, ha nem a legsikeresebb. Ennek a narratívának a keretein belül a marxista gyökerekhez térnek vissza. A szituáció leírására a kizsákmányolást használják. Ez bizonyára sokunknak ismerős lehet: a termelőeszközökkel rendelkezők és nem rendelkezők. Az új, baloldali narratíva ezt vetíti ki globális szintre. Az úgynevezett kizsákmányolás már globális szinten zajlik, a centrum és a (fél)periféria között.
A tőkefelhalmozásnak további formája – állítják az elmélet hívei –, az az, hogy a centrumból kitelepítik a termelési egységeket a perifériára, ahol a centrumhoz képest alacsonyabb bérek vannak jelen, így a cégek tovább tudják növelni a profitjukat, ez pedig öngerjesztő folyamatként tovább növeli az egyenlőtlenségeket. Ezen a ponton azért megjegyezném, hogy
Mindenesetre, a tanulság egyértelmű: az egyenlőtlen erőviszonyok miatt nincs szabad mozgásterünk, másképpen szólva, a (fél)periféria országainak lakosságának életszínvonala exogén tényezőktől függ, ez a determináltság a centrum által alacsony életszínvonalra kárhoztatja őket.
Ezen a ponton tegyük fel a kérdést magunknak! Fogadjuk el a sorsunkat és merjünk kicsik lenni? Vagy a valóság ennél árnyaltabb?
Hogy megértsük ennek az álláspontnak a tarthatatlanságát, nem kell messzire menni, elég a szomszédos Szlovákiába. Mikor a szocialista blokk felbomlott, és Csehországból létrejött a szuverén szlovák állam, annak gazdasági teljesítménye 10-15 százalékkal elmaradt a magyarétól. Ellenben, a magyar gazdaság teljesítménye manapság már 10-15 százalékkal elmarad a szlovákétól. Ha egy ország lakosainak életszínvonalát a külföldi tőkétől való függés határozza meg, ez a változás hogyan következhetett be? Hogy lehetett azonos problémákra ennyire eltérő válaszokat adni?
Az állításom a következő: egy ország termelékenységében az endogén tényezők sokkal meghatározóbbak, mint azt eddig gondoltuk. Itt szeretnék hivatkozni a Világbank tanulmányára. A Világbank készített egy tanulmányt „Where Is the Wealth of Nations? Measuring Capital for the 21st Century” címmel, melyben arra keresték a választ, hogy milyen tényezők határozzák meg egy ország termelékenységét. Talán csak azért élnek jobban az emberek az USA-ban, mert ott több a termőföld, több a gép és fejlettebb a technika? A tanulmány eredménye szerint a valóság ennél sokkal bonyolultabb és meghökkentőbb. A tanulmány ír természetes és épített tőkéről. A természetes tőkén a meg nem újuló energiaforrásokat (kőolaj, ásványkincsek, földgáz), erdőket, réteket, termőföldeket és tájvédelmi körzeteket értik. Az épített tőke nem meglepő módon a gépeket, az ipari területeket és a városi területeket tartalmazza. A fordulat itt jön: a szakemberek összeadták ezen tényezőket és azt találták, hogy az adott országok vagyonának nagyrésze hiányzik!
A Világbank kutatói arra jutottak, hogy létezik egy nem anyagi természetű, immateriális tőke. Az emberi tőke és a különböző intézmények (jogrendszer) adja a világ vagyonának a legnagyobb részét. A tanulmány arra jutott, hogy a fejlett országok vagyonának 80 százalékát, az elmaradott országok vagyonának 60 százalékát az immateriális tőke adja, ami egy elképesztő felfedezés. Az immateriális tőkén belül is kiemelt szerepet élvez a jogrendszer. Több adatforrás alapján létrehoztak egy 100-as skálát, mellyel az adott ország jogrendszerét mérik hatékonyság alapján. Példának okáért, Svájc jogrendindexe 99,5 pontot kapott, az Egyesült Államok jogrendindexe 91,8 pontot kapott. Ezzel szemben ez a mutató Nigériában mindössze 5,8, Burundiban 4,3. Egy igen erős összefüggés rajzolódott ki: a fejlett, gazdag országok igen magas pontszámot kaptak a skálán, míg a szegény, elmaradott országok viszont meglehetősen alacsonyat.
de még ennek a kis résznek a segítségével is hatásosabban tudnak termelni. Az erdők, termőföldek és egyéb természeti tényezők többet érnek a fejlett országokban, ugyanis a többi meglévő tőkével (infrastruktúra, technológia, gépek) hatékonyabban tudják kiaknázni a természeti erőforrásokat. Azonban az épített tőke se jelentős, a gazdag országok vagyonának mindössze 17 százalékát adja az épített tőke.
Vannak országok a világban, amelyeknek annyira inkompetens a vezetése, hogy az immateriális tőkéjük valójában negatív. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen országokban (mint Nigéria) a kormányzati korrupció, a működésképtelen oktatási rendszer és általában az állami kényszer felemészti az ország immateriális tőkéjét, ezzel meggátolva azt, hogy az emberek kitörjenek a szegénységből.
Where Is the Wealth of Nations? Measuring Capital for the 21st Century tanulmány szakszerűen, empíriával alátámasztva mutatja meg az olvasónak, hogy
Ezzel az úttörő felfedezéssel egy új narratíva alakulhat ki, ha a globális egyenlőtlenségekről gondolkozunk, mely ellenpólusa lehet a baloldali narratívának. A változás nagy mértékben függ tőlünk, a megválaszolandó kérdés tehát nem az, hogy lehet leépíteni a szabadkereskedelmet, hanem az, hogyan lehet megszabadulni a politikusoktól, akik kifosztják az országokat, a nem megfelelő szabályozás által szegénységben tartják az embereket.
Merjünk nagyok lenni!