Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban.
(Nyitókép: A csíksomlói búcsúra tartó zarándokok Csíkmadaras határában / MTI / Koszticsák Szilárd)
A posztmodern ember sajátossága a rohanás. A hétköznapok ördögi dinamikája hozta el a semmiről sem lemaradni érzését, a telhetetlenséget, a folyamatos mozgásigényt. Az életen át tartó rohanás az örök túlvállalásban, önmagunk túlhajszolásában vagy épp a fogyasztási és birtokolási lázban testesül meg.
Az időcsapda érzetét pedig kiválóan kiszolgálják azok a hipersebességű eszközök,
amik látszatra megkönnyítik a hétköznapokat, azonban távlatosan szemlélve csak felfokozott tempóra kárhoztatják társadalmunkat. A villámsebes közlekedés (Budapest üdítő kivételt képez), az okoseszközök, a mesterséges intelligencia szövegalkotása megoldják mindennapi feladatainkat, de kizárólagosságuk, az eszközökbe vetett vakbizalom éppen életfeladatainktól visz távolabb.
Pünkösd ünnepe pontosan arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Ezt megtehetjük az én szintjén is, ám környezetünk, hazánk, az összmagyarság perspektívájában is érdemes időről időre leltárt készítenünk. Hiszen épp az egyház megalapításának, a Szentlélek kiáradásának ünnepe közeleg, ami a vallásos olvasaton túl a hagyományok erejéről,
a közösséghez tartozásról, a határokon átívelő szövetségről üzen.
Csíksomlyó varázsa ebben rejlik: megmutatja, hogy
a közös hit, a közös múlt és a nemzeti tradíciók sokkal mélyebben gyökereznek annál, mintsem divatos világáramlatokkal el lehetne mosni őket.
A család egységét, a hagyományok szükségét vagy a nemzeti identitást támadó hullámokkal szemben azonban szilárdnak kell lennünk.
Pünkösd lehetőség a megtorpanásra, fejünk felszegésére, hogy lássuk és tudatosítsuk, milyen célokért küzdünk nap mint nap. Egy olyan Magyarországért, ami a szabadság szigete maradhat a „progressziónak” fejet hajtó Európában. Egy olyan országért, amiben a nők, az elesettek, az idősek védelme alapérték, amit semmiféle politikai hurráoptimizmus nem írhat felül.
Egy olyan hazáért, ami nem ér véget a trianoni határoknál, hanem érzésben és cselekvésben Beregszásztól Szabadkáig, Csallóköztől a Székelyföldig húzódik.
Egy ilyen hazáért azonban küzdeni kell. A pünkösdi erőgyűjtés segíthet abban, hogy elköteleződésünket, elszántságunkat megerősítve, távlatainkat tudatosítva folytassuk a küzdelmet érte. Szűkebb pátriánkban, a Kárpát-medencében és a fel nem adott Európában egyaránt.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
Egyre több jogot ajánlanak fel az individuum számára: ma már szabadon választhat nemet, végtelen számú és előjelű életmódot.
Aktív fenyegetésről van szó, amely mögött a térségben hosszú ideje aktív érdekcsoport áll – állapította meg az ellenzék külföldi kampánytámogatása kapcsán a Szuverenitásvédelmi Hivatal. A szervezet arra is fényt derített, hogy már Karácsony Gergely 2019-es kampányát is megtámogatták kívülről.
Hamarosan elfogy az ukrán hadköteles korú utánpótlás.
Köszönöm Karácsony Gergelynek és Vitézy Dávidnak, hogy megmutatták, hogyan kell vitatkozni.
