A brit kormány kockázati nyilvántartást vezet arról, hogy a britek miként pusztulhatnak el egy esetleges végzetes incidensben vagy járványban Az Economist szemezgetett a katasztrófa-forgatókönyvekből. A lehetséges katasztrófák között szerepel az „afrikai lópestis járvány”, a „nukleáris elszámítás” (ez az elnevezés sok kérdést vet fel), valamint a „veszélyes kórokozó véletlen elszabadulása” is.
Nagy-Britannia kockázati nyilvántartását először 2008-ban tették közzé, amikor az Economist újságírója szerint az ilyen dokumentumok inkább „bürokratikus szórakozásnak” tűntek. Azóta világjárvány tört ki, Oroszország megtámadta Ukrajnát, és a mesterséges intelligencia fejlődése is sokakat megrémít. Toby Ord oxfordi filozófus szerint körülbelül
egy a hathoz az esélye annak, hogy az emberiséget a következő évszázadban valamilyen egzisztenciális katasztrófa éri
– olvasható a cikkben.
Hogyan pontozzuk az apokalipszist?
Az Economist szerzője szerint a brit kormány kockázati nyilvántartása a kategórián belül viszonylag jónak számít. Korábban a kritikusai túlságosan titokzatosnak tartották. Azonban a szerző szerint még mindig átláthatatlan a módszertana, és arról sincs információ, miként állítják össze. S ami a legfontosabb: nem derül ki belőle,
mégis ki a felelős a kockázatok kezeléséért?
Minden egyes kockázat két pontszámot kap: az egyik a valószínűségre utal, a másik pedig a hatásra. A hatás 1-től (csekély) egészen 5-ig (katasztrofális) terjed. Azonban a cikk szerint a katasztrofális kategória túlságosan tág. A brit kormányzat 4-es hatás-pontszámot ad a „nukleáris véletlennek” viszont a „járványt” veszélyesebbnek ítéli meg: ez 5 pontot kap.
A cikk szerzője szerint a legnagyobb furcsaságok a „tanácsok” címke alatt szerepelnek.
Például terrortámadás esetére olyan tanácsokat adnak az embereknek, hogy „fussanak” valamint „bújjanak el”. A dokumentum olyan javaslatot is tartalmaz: a katasztrófára való felkészülés érdekében az emberek tároljanak otthon rádiókat és palackozott vizet, valamint
csatlakozzanak „egy olyan közösségi csoporthoz vagy klubhoz, amely aktívan részt vesz a vészhelyzetekre való felkészülésben”.
Az Economist szerzője szerint az ilyen tanácsok azt az érzetet keltik: a brit kormányzat nem gondolja komolyan a veszélyt.