Rajong a Tisza-tóért az itt otthonra talált ukrán-magyar természetfilmes

Minden a koronavírus-járvány elején kezdődött. Az ukrán édesapától és magyar édesanyától származó természetfilmes, Ljasuk Dimitry a biztonság kedvéért az idős nagymamáját falura vitte Budapestről. Ott fogalmazódott meg benne, hogy vissza sem megy, hanem önkéntes száműzetésbe vonul.

A nagy kedvencéhez, a Tisza-tóhoz ment, ahol egy apró szigeten egy kezdetleges kunyhóba költözött. Hónapokon át élt ott nomád körülmények között. És ez még a valóság.

A film ötlete az elvonulás alatt fogalmazódott meg benne.

Ljasuk Dimitry édesapja ugyanis már nem él. Pedig ő volt az, aki megmutatta neki a Tisza-tavat, ő volt az, aki miatt beleszeretett a természetbe.

„Ötéves koromtól jártuk a Tisza-tavat apámmal. Kézen fogott engem és megismertette, megszerettette velem a természetet. Ezek a gyerekkori emlékek vezetnek engem a kamerával. A filmjeim az emberi érzelmekről szólnak, amelyekhez egy csodás díszletet ad a természet” – fogalmazott korábban Ljasuk Dimitry.

Az apa és fia kapcsolatáról szóló filmhez a Tisza-tó adta a díszletet – az a Tisza-tó, amely a film alkotója szerint gyógyító erővel bír. Az elvonulás alatt, a sokszor fájdalmas magányban volt ideje rendezni a gondolatait.

A valóságban és a filmszalagon is.

Ljasuk filmjei már több díjat is nyertek korábban. Kevés pénzből készíti őket, most is ő volt a rendező, a forgatókönyvíró, az operatőr és a vágó is. Ehhez amúgy is ragaszkodott.

A Tisza-tó a mindene, folyamatosan inspirálja, tanítja, bölcsebbé teszi. Ő pedig a filmjeivel próbálja felhívni a figyelmet a különleges tó fontosságára. „Sokfelé éltem, s mindig kerestem a gyökereimet, hogy ki vagyok én valójában. A Tisza-tóban találtam meg, ez az én igazi otthonom” – mondja Dimitry.

A Tisza-tó Tutajosa reméli, a Jóreménység-sziget sokak számára fontos útravalót ad majd. A különleges, csodás képi világgal készült alkotás immár a mozikban is látható.