Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
A hosszúra nyúlt 19. század az első világháborúval egy szempillantás alatt ért véget, s ez az éles cezúra az avantgárd mozgalmak előretörésével az összes művészeti ágban, így a képzőművészetben is azonmód éreztette hatását. A magyar és szász gyökerű Mattis Teutsch János (1884–1960) festészete még a látványhű felfogásból indult, ami szilárd alapokat teremtett az 1910–20-as évekre az expresszionizmus felé nyitó, egészen az absztrakcióig eljutó korszakához, amely leginkább a német Der Blaue Reiter csoport és a Der Sturm folyóirat művészet-felfogásával rokonítható. Mattis Teutsch meghatározó, legismertebb időszaka a két világháború közé tehető, amikor Berlin, Róma, Párizs vagy éppen Chicago galériáiban kiállított alkotásaival kapcsolódott be a nemzetközi művészeti vérkeringésbe – miközben végig hű maradt szülővárosához, Brassóhoz.