Feszül az ellentét: nem minden munkáltató tolerálja a Z-generáció laza nyelvezetét

Fotó: Pixabay

A munkahely hagyományosan megkövetel egyfajta formalitást, amelyben a munkavállalóktól elvárják, hogy megfeleljenek az idősebb vezetők által meghatározott normáknak. Így van ez a munkahelyi kommunikáció tekintetében is, ennek ellenére a pályakezdő fiatalok nagyobbik hányada a korosztályának megfelelően, kötetlenül kommunikál – ez viszont az olyan cégekhez, amelyek más elvárásokat támasztanak a professzionalizmus felé, egyszerűen nem illik.

Hogyan beszél a Z-generáció?

Az angol sajtó ezzel kapcsolatban rámutatott egy esetre, amikor markánsan kiütközött a különbség a követelmény és a hozzáállás között. Anna 2022-ben, közvetlenül az egyetem elvégzése után kapott jól menő állást egy londoni befektetési alapkezelő cég művészeti osztályán, a munkahelyi csapat legfiatalabb tagjaként igyekezett beilleszkedni – írja a BBC. A korkülönbség eleinte nem volt zavaró Anna számára, szívesen tanult a kollégáktól. A visszajelzéseik többnyire pozitívak voltak, egyetlen kivételtől eltekintve: a főnöke szerint a lány kötetlen nyelvezete és viselkedése aláásta a hitelességét.

„Jó kapcsolatot ápoltam az ügyfelekkel. Úgy éreztem, jobb szimpatikusnak, mint szigorúnak lenni. Jól teljesítettem, és úgy gondoltam, ez elég lesz” – mondta a húszas évei közepén járó Anna, akinek végül nem lett igaza.

Négy hónappal a munkahelyre való felvétele után elbocsátották. A menedzsere a „professzionalizmus hiányát” említette indokként, és elsősorban a töltelékszavak gyakori használatát kifogásolta. Úgy fogalmazott, ezek alapján nem tűnik intelligens embernek, a kommunikációja alapján a viselkedése nem illik a befektetési alapkezelő cég imázsához.

– tette fel a kérdést a fiatal lány.

A Z-generáció szlengeket használ

Az idősebb generációk szinte mindig lenézték a fiatalabbakat, gyakran azzal érvelve, hogy gyengébbek, kevésbé komolyak vagy kevésbé felkészültek – különösen a munkahelyen. A szakértők szerint azonban a Z-generáció hivatalos nyelvhasználatával kapcsolatos jelenlegi ellentét túlmutat a nemzedéki megosztottságon, inkább azt jelképezi, mennyit változott az élet és a munka az elmúlt években.

Ahogy új alkalmazottak lépnek a munkaerőpiacra, szembe kell nézniük azzal a kihívással, hogy meghatározzák szakmai identitásukat. A folyamat része annak kitalálása, hogyan viselkednek, mind beszédstílusuk, mind általános stílusuk révén. Az elmúlt években a feladat általában abszolválható volt, ám ezek a régi módszerek – amelyek nagyrészt homogén munkakultúrát hoznak létre – nem felelnek meg a dolgozók új generációjának. A mai fiatalok ugyanis nagyra értékelik az egyéniséget.

„Az új technológiáknak és a változó értékeknek köszönhetően a fiatalok egyre inkább azt akarják, hogy a munkájuk és a személyes identitásuk egy és ugyanaz legyen. Nem akarnak álságos munkahelyi stílust és személyiséget. Szlengeket használnak. Természetesek akarnak lenni – önmaguk akarnak lenni” – mondja Christopher G. Myers, a tengerentúli Johns Hopkins Carey Business School docense és a Menedzsment Akadémia tudósa.

A feltörekvő generációnak azt mondták: »Légy önmagad! Valósítsd meg magad, csodálatos vagy!« A munkahelyi környezetben azonban ebből könnyen alakulhatnak ki feszültségek. Alapvetően nem kell megváltozni, csak alkalmazkodni az elvárásokhoz” – hangsúlyozza Michelle Ehrenreich, a Boston University Questrom School of Business kommunikációs programjának vezetője.

A Z-generáció a munkahelyen

A tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy sokan felrúgnák a munkahelyeken uralkodó évtizedes konvenciókat. A legtöbb munkaadó azonban nem nyitott erre az attitűdre, ehelyett elvárják az alkalmazottaktól, hogy a szervezet kultúrájához illeszkedően beszéljenek és viselkedjenek.

Ez különösen azért nehéz a Z-generáció számára, mert közül sokan nem rendelkeznek a múlt generációinak szakmai lexikonjával. A mai fiatalok közösségi médiás neveltetése miatt sokak számára korlátozott a formális kommunikáció lehetősége.

Ezt a munkáltatóknak is be kell látniuk: a világjárvány után lazultak az öltözködési szabályok, rugalmasabbak a munkaidővel kapcsolatos kérdések, és gyakrabban dolgoznak a munkatársak az otthonaikból – a megváltozott elvárások pedig a kommunikációt is érintik. A vezetőknek nyitottnak kell lenniük egy kevésbé formális megközelítés elfogadására, amely egyúttal a személyesebb hangvételt is lehetővé teheti, adott esetben az e-mailezésben vagy a személyes megbeszéléseken.

Visszatérve az angol sajtóban megszólaló Anna esetére: sikerült elhelyezkednie egy televíziótársaságnál, az új kihívásokat pedig a személyiségéhez is közelebb állónak érzi. Mint a cikkben mesélte, tanulságos volt számára a befektetési alapkezelőnél töltött rövid időszak, a mai napig igyekszik tanulni az ott tapasztaltakból – többek között a kommunikációját illetően is.