„Máris vannak eredményeim!” – Révész Máriusz bringa-kormánybiztos a Mandinernek

2016. július 07. 11:18

Szerinte is kínos kicsit, hogy még mindig 2006-os véres feje ugrik be róla mindenkinek, holott azóta nem csak szóvivősködött, de felelt a népesedéspolitikáért, most pedig a kerékpárutakért, kisvasutakért és mindenféle szabadidős tevékenységért. A nemrég kinevezett kormánybiztos, Révész Máriusz kőbányai házában, bringás pólóban fogadta a Mandinert, ahol gitározott nekünk és Deák Bill Gyulát is idézett. Megvédte a kisvasútépítést, beszámolt eddigi eredményeiről, mesélt országjáró élményeiről és elmondta a véleményét a 2010 óta tartó kormányzás mérlegéről is. Nagyinterjúnk.

2016. július 07. 11:18
Stumpf András

Napi nyolc órát dolgozik kormánybiztosként?

Nem tudom még pontosan, de most, hogy próbálom átlátni a feladataimat, van dolgom bőven. Biztos, hogy több lesz így nyáron, mintha csak képviselő maradtam volna.

Ha teljes embert igénylő feladatra is van hirtelen ideje, az azt jelenti, hogy képviselőként semmi dolga nem akadt?

Azért nem egészen így néz ez ki. Miniszterek és államtitkárok is képviselők. A parlamenti munka egy részéből vissza kell majd vonulnom, a bizottsági tagságokat például le fogom adni ősztől.

Horn Gábor szerint mindössze arról szól „wellness-kormánybiztosi” kinevezése, hogy Orbán Viktor gondoskodik az embereiről.

Horn Gábor biztos elfelejtette, hogy az ő kormányukban is volt kerékpározásért felelős miniszteri biztos, Bodor Ádám, aki egyébként nagyszerű munkát végzett és rendszeresen egyeztetünk. Több más értelmezéssel is próbálkoztak egyébként. Bolgár György is szükségtelennek tartotta, Kálmán Olga szerint viszont Orbán Viktor egyenesen megalázott a kinevezéssel.

Amikor két éve nem jutott be a parlamentbe, érezte a párt gondoskodását vagy pánik volt a családban?

Épp előttem állt meg a lista. Volt egy kis bizonytalanság, de Kőbányán az önkormányzatban is lett volna lehetőség a számomra, és kaptam állásajánlatot is. Azt is hallottam, hogy képviselők kaphatnak olyan feladatot, ami miatt le kell mondaniuk, ahogy az végül meg is történt. Nem volt könnyű időszak azért négy gyerekkel.

Nem is biztosította magát máshogy?

Én nem nagyon foglalkoztam a pénzügyekkel, nem is tartoztam a nagy vagyonokat felhalmozó képviselők közé. Amikor kikerültem a parlamentből, úgy gondoltam, lakásokba biztosan érdemes befektetni. A 16 évnyi képviselőség alatt összegyűlt megtakarításunk elég volt egy lakás önrészéhez, majd amikor kiderült, hogy lejárt az életbiztosításom, az pedig egy másik lakás önrészéhez. Így lett nagy adósságunk és két lakásunk. Több barátom is megkérdőjelezte elmeállapotomat, hogy amikor elveszítem az állásomat, akkor veszek hitelre két lakást, de én tényleg bíztam a gazdaságpolitikánkban. A feleségem kiadja őket, jól megy, és azóta nagyon felmentek az ingatlanárak.

Szóval még jól is járt azzal, hogy kiesett?

Végül is, igen. Hálás lehetek a Jóistennek, mert soha nem kezdtem volna el ingatlanvásárlásban gondolkodni, ha bejutok a parlamentbe. 2014 óta pedig olyan ingatlanár-robbanás volt, hogy az olcsóbbik lakás is többet ér most, mint amennyiért a kettőt vettük.

Már értjük! Idén februárban kockás ingben nyilatkozott az ATV-ben. Ingatlanmágnásként már megengedheti magának azt is, hogy a kormányéval ellentétes állásponton legyen, hiszen nem függ senkitől?

Nagyszerűen hangzik ez az ingatlanmágnás, de jelezném: nincs még egy nyaralónk sem, és húszmilliós hitelünk ketyeg. A kockás inges történet pedig ettől független. Én is tanítottam korábban, s a tanárok követeléseinek nagy részét eleinte teljesen jogosnak tartottam, amiből többet fel is vetettem frakcióülésen. Megnyugtató volt, hogy Palkovics államtitkár úr nagyon pontos tervet vázolt válaszképpen, és már akkor, februárban decentralizálni akarta a KLIK-et.

„Mostani megbízásom mögött is az igények örvendetes változása húzódik meg”



Erre még nagyobb lett azóta a központosítás.

Bonyolultabb ennél a történet. A magyar oktatásügy legnagyobb gondja az, hogy nem csökkenti az esélytelenséget, hanem újratermeli, sőt növeli azt. Gazdag önkormányzatok mindig hozzá tudtak tenni az iskola költségvetéséhez, a szegények meg soha. Aki szegény településre született, rosszabb oktatást kapott. Miközben sokat beszéltünk az esélyegyenlőtlenségek csökkentéséről, olyan rendszert működtettünk, ami növelte azt. Valóban nagy kockázatokat látok a teljes központosításban, ugyanakkor őszintébb pillanataikban még baloldali oktatáspolitikusok is elmondják, hogy azon a rendszeren, ami az önkormányzatok anyagi lehetőségeihez kötötte az oktatás színvonalát, változtatni kellett.

Akárcsak a népesedéspolitikán, amelynek az előző ciklusban a felelőse volt. Azzal már minden rendben, ott nincs tennivaló, hogy most már a kerékpáros ügyeket lendítheti fel?

Az előző ciklusban bizony sikerült olyan népesedéspolitikai anyagot letennünk a kormány asztalára, amelynek lett érzékelhető hatása. 96 százalékos többséggel fogadta el a parlament, csak néhány DK-s képviselő nem szavazta meg.

Szép, de nem vettük észre, hogy megugrott volna a születésszám.

Azért nem, mert a szülőképes korban lévő nők száma csökkent. Ilyen körülmények között már az eredmény, hogy az évi 90 ezres születésszámot tartani tudjuk. A valós helyzetet és a javulást akkor látjuk, ha a termékenységi rátát vesszük figyelembe. Amikor a tervet kidolgoztuk, ez 1,3 volt. Most pedig 1,45. A valós helyzet pedig még ennél is kedvezőbb, a szülőképes korú nők számából ugyanis nem vonták ki azokat, akik külföldön vannak és dolgoznak. A családpolitikai programunknak van még egy érzékelhető hatása, mégpedig a gyesről visszatérő nők foglalkoztatásában.

Elvették tőlük a korábbi erős munkajogi védelmet. Ez eredmény?

Annyira túl voltak védve, hogy nem is kaptak munkát. A szabályokon valóban lazítottunk, cserébe viszont járulékkedvezményeket adtunk azoknak, akik GYED-ről visszatérő édesanyákat foglalkoztattak. Egy és két gyerek esetén két évig nem kell járulékot fizetnie a munkaadónak, a harmadik évben pedig csak a fele összeget kell megfizetni, három gyereknél három évig járulékmentes a foglalkoztatás. Érdekeltté tettük a munkáltatókat. Az eredmény: a női foglalkoztatottság, köztük a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas.

Az jó?

Édesanyámmal is voltak erről vitáink, de megváltozott az igény. Ma az anyukák hamarabb szeretnének visszatérni a munkaerő-piacra. Európában érdekes módon épp ott magasabb a születésszám, ahol a nők magasabb arányban tudnak dolgozni és össze tudják egyeztetni a gyereket a munkával. Úgyhogy igen: jó. Mostani megbízásom mögött is az igények örvendetes változása húzódik meg egyébként. Budapesten például tizenegyszeresére növekedett a kerékpározók száma a rendszerváltozás óta. Az elmúlt években országszerte rengeteg kerékpárút épült, az igények tehát megváltoztak. Lelkesen hívogatnak is polgármesterek, képviselők, amióta megkaptam a kinevezésemet.

Tényleg kell ehhez kormánybiztos? Nem lehetett volna mondjuk egy főosztály a Miniszterelnökségen, amely összehangolja a kerékpáros ügyeket?

Lehetett volna, csak az látszott, hogy külső ráhatás nélkül nem mozdulnak az ügyek. Rengeteg minisztériumot érint a kerékpáros közlekedés fejlesztése. A KRESZ a belügyhöz, az útépítés a fejlesztési tárcához tartozik, az NGM-nél van a pénz, az EMMI-nél kellene lennie a kerékpáros oktatásnak... Az állapotokat jól jelzi, hogy 2011-ben született egy kormánydöntés a prioritásokról. Duna-menti kerékpárút, Budapest-Balaton összeköttetés és a Balaton-kör felújítása: ezt a három feladatot határozta akkor el a kormány. Öt év telt el azóta, megépült több mint 1000 kilométernyi kerékpárút, de a kormánydöntésben szereplő utaknak még nem készült el az engedélyes terve sem, sőt a Duna-menti kerékpárút esetében még a kiviteli tervek megrendelése sem történt meg.

Elvitathatatlan, hogy Tarlós István idején történt a legtöbb kerékpáros fejlesztés Budapesten

 

Tarlós Istvánnal kénytelen lesz majd egyeztetni a Duna-menti kerékpárútról, nemde?

Hogyne. Már csak azért is, mert Bécsbe 300 ezer ember kerekezik el a Duna mentén évente; ha megépül Pestig, akkor óvatos becslések szerint is legalább 150 ezer kerékpárosra számíthatunk. Ez a Fővárosi Önkormányzatot is érzékelhetően érinti majd.

Sok jóra számít a fővárostól bicajügyben?


Kétségkívül vannak problémák, de elvitathatatlan, hogy Tarlós István főpolgármestersége idején történt a legtöbb kerékpáros fejlesztés Budapesten.

Azzal a tarlósi gondolattal ki tud békülni, hogy közúton ne lehessen bringázni, ha egyszer van az adott szakaszon kiépített kerékpárút is?


A kerékpár közlekedési eszköz. Nem arra kell utat tervezni, hogy a hatéves gyerek is biztonságosan tekerhessen, hanem arra, hogy tömegek tudjanak közlekedni vele. Az úttesten van tehát a kerékpárút a helye. Minden statisztika azt mutatja ráadásul, hogy a balesetek úgy 70 százaléka a járdán vezetett kerékpárutak és az autóutak metszéspontjánál fordul elő. Ami viszont az általam felügyelt nagy projekteket illeti, nem számítok összetűzésre a fővárossal. Az a 150-200 ezer ember, akik a Duna-menti úton érkezhetnek, Budapest számára is érzékelhető mennyiségű embertömeg. Mindenkinek érdeke, hogy minél több kerékpáros turista érkezzen Budapestre. Teljesen bizakodó vagyok.

Mikorra lesz meg ez az út?

Ha a kormány kiemelt fejlesztésnek nyilvánítja, akkor 2-3 éven belül elkészülhet.

Addig tehát nem kell eredményt felmutatnia?


Már most is vannak eredményeim.

Nocsak.

A 710-es gyorsforgalmi utat össze fogják kötni az M7-es autópályával – ez már eldöntött tény. Csakhogy ha Székesfehérvárt bicikliúton is összekötjük a Balatonnal, el fogjuk metszeni ezt az utat. Elég rossz megoldás lenne, ha akkor vennénk észre, hogy itt van keresztben egy autóút, amikor odaérünk az építéssel. Az autóutat észrevételemet követően már a kerékpáros átvezetéssel együtt tervezik.

Tízmilliárdokat is szerzett már Lázár János közlése szerint.

Ennyire azért még nem szaladnék előre. A kormányülésen konkrét döntések nem születtek, az irányokat viszont sikerült kijelölni. Elvárás, hogy a kormánydöntésben szereplő utak megépüljenek, de más szempontokat is figyelembe kell venni. Az említett három nagy kerékpárút mindegyike Nyugat-Magyarországon van. Jogos igény, hogy Keleten is legyen fejlesztés, ezért például a Tisza-tó melletti kerékpárutat is be kellene fejezni. Drága az onnan hiányzó 8 kilométer, de ha kész lesz, az egész térség turisztikai értéke javul. A kormány támogatta a javaslataimat, de az egyik következő kormányülésre erről egy részletes előterjesztést kell készíteni, a források pontos megjelölésével.

„Kellenek komoly, nemzetközileg jegyzett versenyek is itthon

 

Ezzel a Tour de Hongrie-pólóval kinek üzen?

Mindenkinek. A versenyt évekig nem szervezték meg a Kerékpáros Szövetségen belüli viszályok miatt. Nyolc év kihagyás után idén volt másodszor, pedig a legelső versenyt még 1925-ben rendezték. Ahhoz, hogy legyen nemzetközileg is értékelhető komoly kerékpársport Magyarországon, kellenek komoly, nemzetközileg jegyzett versenyek is. Az összes környező országban vannak körversenyek és mindenhol komolyabbak, mint nálunk.

Pénz kellene?


Az is, bár a verseny eddig is kapott támogatást. Meg kell oldani a verseny élő, egyenes közvetítését. Franciaországban, Olaszországban a foci mellett a nagy kerékpárversenyek a legnézettebb sportesemények.

Erre ott a közmédia, nem?

Jövőre, remélem, már közvetítik.

Az a cél, hogy adja majd az Eurosport?

Ha az nem is, a környező országok sportcsatornáiig el kellene jutni vele. Országimázs-szempontból is fontos lenne tehát, hogy legyen egy rangos körverseny Magyarországon is.

A kerékpáros ügyet máris ügyesen népszerűsíti, tudatos pólóhasználat is van, a kisvasutakkal viszont nehezebb dolga lesz. Felcsúton napi 28 ember utazására költött az állam százmilliókat EU-pénzből...

Kinevezésem másnapján meghívtak a Mátrába egy kerékpárút átadására. Ott hallottam, hogy Szilvásváradon is masszívan veszteséges a kisvasút, ha önmagában nézzük. Viszont nem érdemes csak önmagában vizsgálni. A vonzerő, a turisztikai attrakció mindenképpen nő azáltal, hogy ott van, hogy üzemel. A 28 pedig a pályázati adatokból képzett szám, a valóság ennél azért jóval pozitívabb lesz.

Jó próbálkozás, de komolyan építsünk olyasmit közpénzből, ami tudhatóan veszteséges?

A Forma1 sem rentábilis önmagában, de ha a szállodai költéseket hozzávesszük, máris azzá válik. Fél évet ráadásul minden új fejlesztésnek kell adni legalább, amíg nekiállhatunk levonni a tanulságokat. Amint a kisvasút vonalán más a turisztikai látnivalók is kiépülnek, nőhet a kihasználtság is. Nemrég adták át Magyarország leghosszabb kisvasútját a Börzsönyben. Ha most megnéznénk a számokat, valószínűleg azok is megmosolyogtatóak. Nőnek a reálbérek, a belföldi turizmus az első három hónapban húsz százalék körül növekedett, tehát van perspektíva a turisztikai szolgáltatások fejlesztésében.

Szóval a helyi vállalkozóknak jó a kisvasút, mert vonzóvá teszi a vidéket, az adófizető meg állja csak a számlát?

Az Operánál sem elvárás, hogy piaci alapon működjön, szóval ne ragadjunk le a kisvasutaknál. Mindenhova nem lehet építeni, de annak a feltételeit meg kell teremteni, hogy legyenek olyan attrakciók, amelyek vonzzák a családokat. Ilyenek például a turistaházak is. Az sem biztos, hogy megtérül, de az államnak ideiglenesen akár, de be kellene szállnia a működtetésükbe. Ha a természetjárást erősíteni akarjuk, kétszáz turistaházra szükség van, ahol a túrázó meg tud pihenni normális körülmények között. A sípálya-fejlesztések is hasonlóan fontosak.

Síoktatóként hazabeszél.

Ha így nézzük, kerékpárosként és túrázóként is.

Mi volt a leghosszabb útja lábon, keréken?

Egyszer Szanticskáról indult egy 105 kilométeres, 24 órás gyalogtúra. Amíg élek, nem felejtem el. Esett az eső, többször eltévedtem, hosszabb is lett, mentem vagy 120 kilométert. Kegyetlen állapotban értem célba, életemben olyan fáradt nem voltam. Biciklivel pedig voltam a Grossglockneren, 2571 méter magasan megpakolt kerékpáros-táskákkal, de a leghosszabb az volt, amikor Londonban vettem egy biciklit és hazabicikliztem. Az 2390 kilométer volt és egy hónap alatt tettem meg. Egy lánnyal aztán elkerekeztünk a tusnádi táborba. Aztán nem is volt visszaút: elvettem feleségül.

Személyesen is ismeri akkor a hazai kerékpárutakat?

Nem nagyon, amióta a fiaim megszülettek, kevesebbet túrázom. Sajnos a kerékpárutakat nyilvántartó rendszer nem működik száz százalékosan. Az elmúlt tizenöt évben szinte minden település építeni kezdte a saját kerékpárútjait, ezek viszont egyszer csak véget érnek, csillagformában. Mint egy pókháló, úgy néz ki az ország ebből a szempontból. Ezek döntően hivatásforgalmi utak, munkába járnak rajtuk, de kis kreativitással össze lehet kötni őket úgy, hogy turisztikai célokat is szolgálhassanak.

Szép tervek, de alighanem vérző fejével vonult be a magyar politikatörténetbe és ez már így is marad. Nem zavarja?

Kicsit kínos, tényleg. Évek óta próbálok letenni az asztalra valami maradandót: voltam szóvivő, ami persze konfliktusos feladat, de aztán akár a családpolitikában, akár most a turisztikában, kerékpár-ügyben olyan feladatot kaptam, ami széleskörű támogatást élvez, pártállástól függetlenül. Felkészülök, tervezek, mondom az okosságokat, a jobbnál jobb ötleteket, aztán kimegyek az utcára és mit kapok meg még mindig? „Képviselő úr, meggyógyult-e?” Bízom benne, hogy kormánybiztosi tevékenységemmel végre felül tudom ezt írni!

Azokat a „túlkapásokat” a most keményen kormányellenes, Átlátszó.hu-t főszerkesztő Bodoky Tamás dolgozta fel még indexesként. Az ön sztoriját is. Ma milyen a viszonyuk?

A 2006-os események után remek csapattal jártam az országot: Gulyás Gergely, Schiffer András, Bodoky Tamás és én „road-showztunk”. Schiffer mindig teljesen korrekt volt, mindig elítélte a jogsértéseket, Bodokyt meg még korábbról ismertem, sőt, a december 5-i népszavazást követően elvittem Erdélybe. Láthatóan megérintette a történet, a helyzet. Jó kapcsolatban voltunk, de azóta őt más helyre sodorta az élet. Évek óta nem beszéltünk.

„Teljesen őszintén énekelhetem Deák Bill Gyulával, hogy Kőbányán születtem”



Gulyás Gergellyel, aki szintén 2006 ősze miatt kapcsolódott be a politikába és azóta már Fidesz-alelnök, bizonyára beszél.

Hogyne. Gergőnek egészen fantasztikus képességei vannak, más úton is eljutott volna idáig. Fogja ő még ennél is többre vinni a politikában.

Gulyás nemrég azt mondta, hogy forog a gyomra a Vajna-médiáról, meg azt is, hogy gondolkodott már a távozáson. Ehhez mit szól?

Nem pontosan ezt mondta, egy konkrét műsoráról beszélt a TV2-nek. Gergővel egyébként általában egy srófra jár az agyunk. Nagy kár lenne érte, ha visszavonulna, de ettől, remélem, nem is kell tartani.

Tehát: ön a szíve mélyén büszke még pártjára és kormányára?

Összességében igen. Gazdasági növekedés van, alacsony hiány és az elkövetkező években is jelentős reálbér- és életszínvonal-növekedés várható. Meggyőződésem, hogy ezt más nem tudta volna megcsinálni. Természetesen akadnak olyan elemek is, amelyekkel szemben vannak kifogásaim; de most kaptam egy területet, amelyben hatalmas lehetőségek vannak. Itt lehet eredményeket felmutatni. Vannak olyan terveim, amelyek nagyon széles társadalmi támogatást élvezhetnek. A természetjárók javasolták, hogy indítsuk újra a tíz éve megszűnt vándortáborokat. Ez legyen a legolcsóbb táborozási forma, a rászoruló gyerekeknek pedig adjunk hozzá még támogatást is. Szép, szép a Balaton partján feküdni egy héten át, de mennyivel jobb reggel felkelni, elindulni, kirándulni, megismerni településeket, az országot. A természetjáró szövetséggel legalább négy párhuzamos útvonalon el is fogjuk indítani ezt, de jövő nyárra vízitúra tábort is tervezünk. Nem hiszem, hogy lesz képviselő, aki erről rosszat tudna mondani.

Azt ne mondja, hogy evez is.

Pedig igen. Amikor tanítottam, a rajztanárunk vezetésével építettünk a gyerekekkel kenukat, és szerveztünk nagy túrákat is. Volt olyan nyár, hogy három vízitúrán is voltam. Sőt, egyszer Rahótól, a két Tisza összefolyásától indultunk 1999 nyarán. Akkor már parlamenti képviselő voltam. A Tisza úgy 70 kilométeren keresztül román-ukrán határfolyó, úgyhogy a vízitúrának a papírjait intézte az összes konzulátus, nagykövetség, de meglett minden papír és a rendszerváltozás után mi tettük meg először ezt az utat Tiszabecsig.

Az esti tábortűznél meg pengette a gitárt?

Volt rá példa. Egy zenetagozatos iskolában tanítottam, volt olyan vízi tábor, hogy 7 gitárt kerülgettünk a kenukban, de esténként a környező csapatok is a mi tüzünknél énekeltek. Gitározni azonban nem a táborok miatt kezdtem el. A kőbányai Szent László templomban volt egy ifjúsági kórus. Jó csapatnak számított, országosan is ismerték, itt tanultam meg egy kicsit gitározni.

Ma is van egyházi kötődése?

Járunk templomba, de négy gyerekkel ez nem könnyű. Életünkre viszont nagy hatással volt és van Böjte atya. Ő esketett, ő keresztelte a fiaimat, mi beszéltük rá a magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozására. A jegyesoktatásunk során jelképesen „örökbe fogadtunk” egy 3 éves kislányt, akinek támogatjuk az alapítványi nevelését. Azóta már egy szép 16 éves székely leányka lett belőle. Csaba testvérnek hihetetlen kisugárzása van, mindenkire hatással van. 2500 szegény gyereket adományokból felemelni: csoda. Többször vittem hozzá nem jobboldali újságírókat szemléletformáló utazásokra. Mindannyian szívesen emlékeznek ezekre az utakra.

Ön meg így négy fia mellé szerzett egy lányt is.


Boróka csak ritkán van nálunk. Tavaly nyáron egy hét után hazavágyott, mert szerelmes volt. Idén csak Erdélyben találkozunk. Részt veszünk viszont egy cserediák programban, így három éve szinte folyamatosan van egy ötödik gyermekünk. Először volt egy évig egy mexikói zongorista fiú,azután fél évig egy versenyúszó székely legény, ebben a tanévben pedig egy észt leány, és augusztusban érkezik egy amerikai kislány, aki hegedűt tanulni jön Magyarországra.

Kőbányán egyébként marad akkor is, ha bejön az ingatlanos­ és a biciklis biznisz? Vagy akkor irány a tizenkettő, a hegy teteje?


A házunkat a dédszüleim építették 1926­-ban. A dédnagymamám Sorg­-lány volt, a házunkat nagybátyja, Sorg Antal tervezte – korának egyik legismertebb építésze. Jól érezzük magunkat itt. Kőbánya rengeteget fejlődött, amióta fideszes többség irányítja a kerületet. Vendégeink is gyakran elcsodálkoznak, hogy milyen jó hely Kőbánya. Jó óvodák, jó iskolák vannak itt, balra 200 méterre egy jégpálya, jobbra 200 méterre gyönyörű park futópályával. Én teljesen őszintén énekelhetem Deák Bill Gyulával, hogy: „Kőbányán születtem, ott is nőttem fel, vannak jobb helyek, de nekem megfelel”.
 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mekk Kelemen
2020. május 06. 15:04
Mártíriusz...
Tintamin
2020. május 06. 15:04
:DDDDD Vicces pojáca, ez a Mártíriusz, kár, hogy politizál, és még nagyobb baj, hogy fideszes, ennél fogva idiótaságokat beszél.
rogánszíjgyártó
2020. május 06. 15:04
A Fideszkommunizmus hétköznapi hőse, korábban ő volt az udvari bolond, mostanra lehiggadt közkatona, nem érdekli az az óriási lopás amit a gazdái végeznek, csak a felcsúti úttörővasút, meg a kerékpárutak, a nájlonzacskók, az esőcsatornák, a járdák, a madárijesztők, a szárítókötelek és harangok megfelelő hangjának a kormánybiztosa! Mamár a népesedésügyből is ellopják az ügyet és ezért nem megy a népesedés!
Fahrenheit 451
2020. május 06. 15:03
"felelt a népesedéspolitikáért" Révésznek hány gyereke van?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik