Tomcat: Ez nem rólam szól, hanem a lopások visszaszorításáról

2012. október 26. 11:40
Egy csapat pesti bringás elhatározta: rejtett műholdas jeladóval felszerelt csalibringával lépre csalja a kerékpártolvajokat. Bár eddig mintegy húsz sikeres akciót hajtottak végre, elmaradt mögülük a támogatás. Polgár Tamás (Tomcat) szerint ennek részben oka lehet, hogy a projektet vele azonosítják. Interjú.

A honlapotokon közölt beköszönő szerint 2009-ben tettétek meg az első lépéseket, mint Tolvajkergetők. Mikor fogalmazódott meg a kezdeményezés ötlete?

Az ötlet akkor fogalmazódott meg, amikor már negyedszer lopták el a biciklimet. A csapat többi tagja is így érkezett: „most már törjük el valamelyiknek a kezét”. Erre persze nem került sor.

Az akkor még működő Bombagyár blogon szerveződtünk, ott találtuk ki, hogy GPS-jeladót szerelünk egy biciklibe és csinálunk róla egy rövidfilmet. Jóval messzebbre mutató projekt lett belőle. Közben elég sok technikai problémát kellett leküzdenünk. 2011 szeptemberében fogtunk először tolvajt – kezdetleges módszerekkel, filléres biciklivel. A jeladónk az Ebay-ről rendelt kínai vacak volt, előfordult, hogy akkumulátora lemerült akció közben.

Tehát a tolvajkergetésre alkalmas jeladó megtalálása jelentette a fordulópontot? Akkor lendültetek bele?

Amíg egy kisvárosban elég lehet egy GPS-jel is, addig egy nagyváros tízemeletes épületében ez kevés egy bringa megtalálásához. Nagy problémát jelentett, hogy a tolvajok gyorsan mozognak, zsákmányuk pedig kicsi, így gondosan el tudják rejteni egy pincébe, garázsba, vagy lakásba. Előfordult, hogy odaveszett a csalikerékpárunk, mert hiába volt benne a jeladó, úgy eldugták, hogy nem találtuk meg.

Sokféle jeladó létezett, de egyiket sem kerékpárhoz tervezték. Szinte még ma is újdonság, hogy egy angol cég vázba építhető, rejtett változatokat kezdett forgalmazni. Amikor ezt megtaláltuk, és használni kezdtük, onnantól végre elfogtuk a tolvajokat. A cég aztán már a mi tanácsaink alapján fejlesztette tovább termékeit, és hamarosan Magyarországon is elérhetővé teszik azokat.

Persze a mi tapasztalatlanságunkon is sok múlott: nem tudtuk, hogyan érdemes ezt csinálni; hiányoztak a külföldi példák és a rendőrségi tapasztalatok.

A világon egyedülálló, amit csináltok?

Kanadában összeállt egy csapat, akik ugyanazt csinálják, mint mi. Korábban szó volt róla, hogy együttműködünk, de olyan lassúak voltak, hogy nem tudtunk várni rájuk. Annak ellenére azonban, hogy ők még csak most kezdtek el akciózni, velünk ellentétben máris hatalmas támogatásnak örvendenek mind a hatóságok, mint az állampolgárok részéről.

Korábban a külföldi hatóságok sem foglalkoztak kiemelten a kerékpártolvajokkal?

2009-ben még nem volt, aki GPS-jeladóval tolvajokra vadászott volna. Az ötlet persze sokakban felvetődött, de a kivitelezés nagyon kockázatos volt.

Londonban, a Metropolitan Police ugyanakkor – a magyar rendőrséggel ellentétben – komoly erőfeszítéseket tett a kerékpártolvajok elfogása érdekében. Ott például felállítottak egy használtáru boltot, és a lopott bicikliket kínálókat elfogták. Ennél is egyszerűbb módszer volt egy kerékpártároló felállítása a bűnözök által gyakran látogatott környéken. Ezt kamerával figyelték, és amikor egy tolvaj elkezdte piszkálni egy csalikerékpár zárját, tíz-húsz egyenruhás ugrott a nyakába. De hát minek a testedzés, ha van technika? Nyomkövetővel ez hatékonyabban működik, és az orgazdát is meg lehet csípni – ez nekünk nem egyszer sikerült. 

Amikor nemrégen, a Metropolitan Police meghívására kiutaztam Angliába, a kerékpárlopásokért felelős főosztályvezetőnek én meséltem arról, hogy hogyan is kellene ezt csinálni, illetve megmutattam neki a technikánkat.

A magyar hatóságokkal mennyire hatékony az együttműködés?

Változó. Most kaptam egy köszönőlevelet a Debreceni Rendőrkapitányságról; volt ott egy látványos elkapásunk. Ezzel szemben a IX. kerületi Rendőrkapitányság két sikeres akció után közölte: felsőbb utasításra visszalép a további együttműködéstől. A rendszer merevsége, a félelem a szabálytalanságoktól nagyban akadályozza a hatóságok munkáját és az együttműködést is. Ha viszont találkozunk olyan rendőrtisztekkel, akik megértik, hogy miről van szó, és adnak segítséget, akkor rendkívül sikeresek vagyunk. A hatóságok közreműködésével például bárhol elhelyezhetünk kamerát, ami később a leghatékonyabb bizonyítási eszköz.

Végeredményben leszoktunk arról, hogy akció közben rögtön a rendőrséget hívjuk, gyakori ugyanis, hogy ők hiúsítják meg az elkapást. A hatóságoknak csak akkor szólunk, amikor már masnival át van kötve a tolvaj, vagy amikor már olyan információink vannak, amelyek segítségével bármikor előkeríthető az illető.

Összességében hányan kerültek rács mögé a tetten ért elkövetők közül?

Előzetes letartóztatásba sajnos elég kevesen kerültek – három vagy négy tolvaj volt, akit rögtön bent tartottak. Köztük akadt olyan, akit gyilkosságért köröztek. Összesen talán húsz elfogásunk volt, de már nem is számolom.

Egy esetben az általunk elkapott tolvaj rablás miatt már vádemelés alatt állt, illetve rengeteg egyéb lopásáról volt felvétel egyetemi biztonsági kamerákon. Miután elfogtuk, az ügyész másnap szabadlábra helyezte. Mivel hajléktalan volt, állandó lakcím hiányában beidézni sem lehetett. Azóta biztosan ellopott még néhány biciklit. A tolvaj talán majd meglesz, de azok a biciklik már sohasem kerülnek vissza eredeti tulajdonosukhoz. Azért, mert az ügyész úgy gondolta, spórol a hellyel a börtönben.

 

Bevetésen a Lopeus

Hogyan zajlik egy akció?

Az első bevetéseken, miután letettük a bringát, elmentünk egy közeli presszóba, ahol órákon át vártuk, hogy történjen valami. Miután már 12-14 órája rágtuk a körmünket, rájöttünk, hogy ez nem egy gyors dolog. A Palatinus környékéről például egyáltalán nem lopták el a csalit, de olyan is volt, hogy még mellette álltunk, amikor eltolta a tolvaj. Az általános menet, hogy kikötjük a bringát, hazamegyünk, megvacsorázunk, letesszük a poharat, és érkezik a jeladó sms-e. Ilyen az udvarias tolvaj. Minden epizód és minden akció más. Mindig van izgalom, és mindig akad valami új, amit azelőtt még nem láttunk.

Mennyi pénzt fektettetek eddig a projektbe?

Eddig 300-400 ezer forintunk van a projektben; ezt részben saját zsebből, részben adományokból, például a Bombagyár olvasótáborától szedtük össze. Senkinek sem ajánlom, hogy elkezdje egyedül – hacsak nem őrült, mint mi –; ehhez legalább 50-60 ember kell. Ennek ellenére úgy látom: tavasszal több városban is elindul majd a bűnüldözés; ehhez szívesen adunk tanácsokat.

Hány bringátok veszett oda eddig?

Két bringánk tűnt el, abból az egyik az enyém volt. De van egy sikerbiciklink is, azt már tizenkétszer találtuk meg.

Az egyes akciók alkalmával hányan vagytok jelen?

A levelezőlistánkon mintegy 30 tag szerepel. A legutóbbi akciónkon jelentek meg a legtöbben: akkor nyolcan voltunk. Általában ketten, hárman kergetünk, hiszen emellett mindenkinek van munkája, családja. Egy ügyes kezű szerelősrác Mester Feri és én szinte mindig ott vagyunk a helyszínen, hiszen mi szabadúszóként dolgozunk, könnyebben el tudunk szakadni. Tagjaink között van egy rendőr is, bizonyos esetekben különösen nagy előny, hogy köztünk van.

Tartanak még a forgatások, vagy elkészült a tizennégy rész és nem is terveztek többet?

Még forgatunk apróságokat, de az epizódok alapját képező akcióknak vége. Van olyan elkövető, akiről még nincsen felvétel, adott időben ugyanis nem volt ott a kamera. Olyan is van, aki elfutott előlünk, és aztán rendőrök kapták el. Az is előfordult, hogy egy akcióról egyáltalán nem készült felvétel, mert bár forgattunk, de nem történt olyan látványos dolog, amiből érdemes lett volna epizódot csinálni. Például az Örs vezér téri Árkádnál három napig pecáztunk, mire elvitték a bringát. Ezt később Óbudán találtuk meg egy srácnál, aki viszont drágán a netről vette meg. Szerencsétlen csak pislogott, és mivel segítőkészen visszaadta a járgányt, róla nem csináltunk videót. Telefonszáma alapján ez esetben is megtaláltuk a tolvajt. Szeretnénk leforgatni egy második sorozatot – persze kicsit hatékonyabb, jobb módszerekkel.

 

Tízmillió potenciális orgazda országa

Milyenek voltak a tolvajok, akikkel eddig találkoztatok?

Számomra a legérdekesebb, hogy nincsen sok tolvaj. Az a sok biciklilopás nem egy-egy személyhez követhető, hanem egyetlen elkövető rovásán van több száz bicikli. Az emberekben rengeteg tévhit él a tolvajokról. Feltételezik például, hogy csak az igazán értékes biciklik vannak veszélyben. Emellett azt gondolják, hogy a megélhetési bűnözők csak úgy lopnak, hogy a legkisebb kárt okozzák. Ez mind nem igaz; nincsen alsó értékhatár, a tolvajok akár a használhatatlan rozsdás roncsokat is elviszik.

Sokan szent meggyőződéssel vallják, hogy az ilyen bűnözőkön látszik, hogy bűnözők. Ha nem egy alkoholtól bűzlő alakot fogunk el, a legtöbben nem hiszik el, hogy lopott. A tolvajok is pontosan tudják: a megjelenés fél siker. Az ilyen alakoknál a leggyakoribb mese az elfogáskor: „a biciklit csak biztonságba akartam helyezni”. Ugyanakkor a legtöbb általunk lebuktatott személy lopásból élt, vagy ha nem abból élt, akkor is lopkodott össze-vissza, csak azért, mert ez májer.

Az is egy tévhit, hogy ha elfogunk egy ilyen bűnözőt, és kihívjuk a rendőrséget, ő bosszúból gépfegyvert ránt is kiírtja a családunkat. Vagy hogy az ilyen elkövetők rafináltak, és nem lehet túljárni az eszükön. Ez mind nem igaz. A bűnözők többsége rendkívül buta. Tulajdonképpen még egyetlen elkövető sem ismerte be azonnal, hogy lopott. Mindegyikük a személyiségi jogaira hivatkozott, rágalmazást kiáltott, a forgatási engedély után érdeklődött. Volt, hogy ránk hívtak rendőrt azzal az indokkal, hogy zaklatjuk őket. Ezzel szemben, amikor Londonban fogtunk tolvajt, azonnal visszakaptuk a biciklit. A bűnös elnézést kért, és felvetette, hogy megtéríti a kárunkat.

Sohasem rágalmaztok, a személyiségi jogokat tiszteletben tartjátok?

A sajtó nagyon gyakran azt hiszi, hogy a bűnözőket nem szabad megmutatni, nevüket pedig titkolni kell. Ez hülyeség. Természetesen valótlanul nem állítjuk senkiről, hogy kerékpártolvaj, de hogyha bizonyítékunk van rá, hogy lopott, akkor jogerős ítélet nélkül is kiírjuk, hogy tolvaj, mert az. Aztán majd meglesz az ítélet, de addig nyugodtan beperelhet. Állok elébe.

 

Tízmillió kotnyeles kommentelő országa

Milyen a Tolvajkergetők fogadtatása?

A sorozat elindulása óta, amin leginkább meglepődtem, az a sajtóérdeklődés csaknem teljes hiánya. Sajnos YouTube-ról is ki kellett vágni pár embert. Tízmillió kommentelő országa vagyunk, ahol mindig mindenki okosabb a másiknál. Sokan felvetették, hogy az nem tolvaj, aki a leláncolatlan biciklit elviszi, hiszen bárki kísértésbe eshet. A csekély értékű kerékpár kapcsán azt írták: az ilyet biztosan csak az visz el, aki éhes. Szerintem, aki éhes, az lopjon kenyeret, de ne a biciklimet. Szerintem, aki elvágja az egyszerű sodronylakatot, az is tolvaj, hiszen lopni akar. A megélhetési bűnözés egy politikai fogalom volt, ilyen nincs, el kell felejteni. Olyan is akadt, aki a vágásokat kifogásolta; szerinte az egyben leadott felvétel hitelesebb lett volna. Szerintem az illető még nem látott dokumentumfilmet. Hihetetlen, hogy milyen rosszindulatú és buta emberek vannak. Amit szintén furcsának találtunk, az László János, a Kerékpáros Klub elnökének nyilatkozata volt, miszerint felháborítónak találja kezdeményezésünket, és ősközösségi szint, amit mi csinálunk.

Ennek ellenére sokan támogatnak bennünket: több mint háromezer lájkunk van a Facebookon, és egy-egy epizódot mintegy tízezren láttak. Ez sokkal több is lehetne, ha az emberek megértenék: itt most nem rólam van szó. Én csinálom, mert nekem volt kedvem és hátterem, de ez nem elsősorban Tomcat projektje.

Mit tehetünk biciklink megtartása érdekében?

Nem létezik olyan lakat, amely megállítja a bűnözőt, legfeljebb olyan, amelyiknek elbontása kicsit tovább tart. Az U-lakatnak fél óra a garantált időtartama. Ha három U-lakattal zárom le a bringámat, akkor háromszor fél óra lesz elkötni. Igaz ugyan, hogy a suttyó a sarokról nem fog egy ilyen komoly munkának nekiállni, de vannak, akik gyémántlapos fűrésszel vagy hidraulikus vágóval járják a várost, és ezzel elroppantják a zárat minden további nélkül.

Ezt követően a lopott biciklit általában nem tárolják. Vagy azonnal eladják a következő utcasarkon, vagy néhány nap múlva – amikor a tolvaj már megbizonyosodott róla, hogy a tulajdont nem keresik – adja tovább. Az sem jellemző, hogy eközben szétszerelnék a biciklit, hiszen egyben jobban el lehet adni.

 

A hülye az oka, aki megveszi a sarkon

Mi a Tolvajkergetők végcélja?

Célunk először is eloszlatni a tolvajokkal kapcsolatban kialakult tévhiteket. Emellett a keresletet kell csökkenteni. A lopások legfőbb forrása a hülye, aki megveszi a sarkon a biciklit. Vagyis célunk megértetni az emberekkel, hogy nem szabad éjjel kettőkor az utcasarkon kéz alól olcsó biciklit venni. Az a bicikli ugyanis valószínűleg lopott, és jóhiszeműség ide vagy oda, így vásárolni bűncselekmény. Az sem igaz, hogy a lopáson rajtakapott, a helyszínről elzavart bűnöző jó útra tér. Ilyen esetben a rendőrséget kell kihívni, amíg nincs elfogva, addig ugyanis a bűncselekmények száma nem fog csökkenni.

Szeretnénk elérni, hogy az emberek merjenek értékes kerékpárokat venni. Szeretnénk, hogy olyan város legyen Budapest, ahol mindenki nyugodtan az utcán hagyhatja biciklijét, ugyanis azt senki sem meri ellopni. Az nem járja, hogy 30 ezer forint egy jó lakat, hiszen a legtöbb bicikli ára ezt el sem éri. Egy nyomkövető sem olcsóbb, az azonban nemcsak elriasztja a tolvajt, hanem el is kapja, így ő már nem lophat többet.

Mikorra válnak elérhetővé a jeladók az átlagos bicajosok számára?

Az angol cég novemberben kezdi forgalmazni termékét Magyarországon; azt gondolom, egy év alatt elterjed, és nemcsak a biciklisek, hanem például az autótulajdonosok, vagy a lakásuk használati tárgyait féltők körében is.

 

Egy százalék a lelki trauma ellen

Mennyi erőt érzel önmagadban és a csapatban ahhoz, hogy ezt önerőből, szabadidőtökben folytassátok?

Időnk még csak akad, de az önerő, vagyis a pénzünk elfogyott. Szerencsére van negyven-ötven ember, aki rendszeresen küld nekünk kisebb összegeket segítségül. Ezt a biciklik rendszeres átalakítására, a technika fejlesztésére, a nyomkövetéshez szükséges telefonegyenleg feltöltésére fordítjuk. További támogatásokkal a két-háromhetente tartott bevetések helyett akár hetente is akciózhatnánk.

Akkor hogyan tovább?

A Kerékpáros Közbiztonságért Egyesület már bejegyzés alatt áll; ehhez bárki csatlakozhat majd, illetve támogatásokat is szívesen fogadunk. Én bízom benne, hogy lesz ezer biciklis, aki szán évi ezer forintot bűnüldözésre. Idővel szeretnénk közhasznú egyesületté válni, hogy az adó egy százalékát is felajánlhassák nekünk a munkánk iránt érdeklődők. Emellett a Fővárosi Közgyűlés Közrendvédelmi Bizottsága lehetségesnek tartja, hogy egyesületünk jövőre anyagi támogatást kapjon. Ha annyi pénzt adnának, mint egy kerületi polgárőrség bevétele, abból egy évig működni tudnánk. Saját pénzből, 300-400 ezer forintból erre voltunk képeseket. Kerékpártolvajok terén az elfogási mutatóink így is jobbak, mint a rendőrségé, de 2-3 millió forintból eredményeinken tovább tudnánk javítani.

Bízom benne, hogy a bizottság ülésére is meghívást kapunk néhány hét múlva, ahol alkalmunk lesz megosztani helyi, illetve londoni tapasztalatainkat a rendőrfőkapitánnyal. Angliába tavasszal várnak minket vissza egy konferenciára, ahol a Metropolian Police-szal kölcsönösen bemutatjuk egymásnak módszereinket. Átfogó célunk pedig, hogy a kerékpárlopást kiemelt bűncselekménnyé minősítse az országgyűlés, és a tolvajokat legalább kétévnyi szabadságvesztéssel büntessék. Igaz, ez nem olyan cselekedet, ami közfelháborodást okoz, de egy bicikli közel áll az emberhez, és lelki trauma, ha ellopják.

 

(A Mandiner.kerékpár induló szolgáltatása egy adatbázis, amely a lopások és az ellopott kerékpárok adatait gyűjti össze egy helyre. Ezen a térképen látható, hogy merre történtek a lopások, az ellopott bringákat listázzuk is, új lopást pedig itt lehet regisztrálni.)

Összesen 36 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Most kezdjük meg a próbaüzemét egy lopott kerékpár-adatbázisnak.
Egy térképen jelenítjük majd meg a lopásokat:
http://kerekpar.mandiner.hu/lo..

Megtennéd, hogy regisztrálod a lopásaidat itt?
http://kerekpar.mandiner.hu/lo..

Nagy segítség lenne, ha utána megírnád, milyennek találtad az adatfelvitelt (nehézkes vagy sem, van-e valami, amit hiányoltál, stb.).

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés