Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2013. március 25. 08:33

Nem lehetek biztos abban, hogy csak az az út a jól járható, amit én kijelöltem. Nem várhatom el másoktól, hogy úgy gondolkodjanak, mint én.

Kedves Barátaim! 

Talán már hallottátok, hogy lemondok a Magyar Kerékpárosklub szakmai vezetéséről, a továbbiakban nem kívánok részt venni a szervezet munkájában, de az elnökségi tagságomat megtartom, az elnökség munkájában továbbra is részt veszek. 

Alább foglalom össze röviden indítékaimat:

A Magyar Kerékpárosklubot 2006 eleje óta irányítom, vezetésemmel jutott el a mai állapotába, ismertségével, sikereivel és problémáival együtt. 2012-ben eljutottunk odáig, hogy a további működéshez új, más típusú vezetés és munka szükséges, ezért mondtam le az elnöki funkcióról, lehetővé téve, hogy új szereplők jöjjenek, új ember vegye át az operatív vezetést. Ekkor még úgy gondoltam, hogy a szervezet szakmai munkáját tovább tudom szervezni-vezetni. 

Az új vezetés januártól elkezdett dolgozni. Ekkor még azt reméltem, hogy belülről” érvényesíteni tudom azokat az elveket a vezetésben, amik engem a kezdetek óta vezettek, hogy ezek lesznek az új vezetés munkájának alapjai is. Az elmúlt három hónap azonban megmutatta, hogy ez nem reális, nem valósul meg, talán azért, mert az új vezetés más utat akar járni.  Azonban az elnökségben eddig az alapelvekben sem jutottunk közös nevezőre (például a nyilvánosság kérdésében), megteremtődött a bizalmatlanság, az energiánk jelentős része az aktuális problémák vitájára, igazolások és önigazolások írására megy el. Ennek következménye, hogy munkámban napi rendszerességgel élem meg a „leépülés” jeleit, tüneteit. 

A Magyar Kerékpárosklubot annak idején azért „szültük újjá”, hogy legyen egy szakmai szervezet, amelyik munkájával éri el a kerékpározás elterjedését az országban. Ebben nagyon sok eredményt értünk el, de még messze nem tartunk ott, hogy már nincs semmi dolgunk, mert a felelősök, szakemberek tudják és végzik a saját dolgukat. Tehát tovább kell dolgozni. Ebben azonban – ahogy én most látom – a személyem jelenléte már akadály. Nem lehetek biztos abban, hogy csak az az út a jól járható, amit én kijelöltem. Nem várhatom el másoktól, hogy úgy gondolkodjanak, mint én. A „gyerek” felnőtt, szabadjára kell engedni, és már csak abban bízhatok, hogy az eddigi nevelésem valami maradandó nyomot csak hagyott benne. Ezért lépek még jobban hátra. 

Az elnökség „főnöke” a tagság. Nekik – és ráadásul a még nagyobb nyilvánosságnak – kell megmutatnunk, hogy merre felé tartunk, vannak-e új céljaink, mit tervezünk és teszünk ezek elérése érdekében.  Erre a következő alkalom az évi rendes közgyűlés. Ott kell beszámolnunk a változásokról, az új tervekről, és ott kell ezeket a tagsággal is elfogadtatni. Magam az elnökségben betöltendő jövőbeni szerepemről is a tagság véleménye alapján fogok dönteni.

Köszönöm, hogy segítettétek a munkánkat, hogy közösen eredményeket tudtunk elérni! Maradjatok velünk, dolgozzunk tovább közösen, magam is ezt teszem az elnökségben és máshol is, immár a Magyar Kerékpárosklub önkénteseként.

A bejegyzés trackback címe: http://kerekpar.mandiner.hu/trackback/7874


3 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



"Megvan" az első lemondó a Dunakeszi vereség kapcsán ... :D

http://imagerz.com/QE8SDktvAwM..


Tessék mondani kedves László János az nem baj,hogy én azért még nyugodtan biciglizek tovább?


Most akkor földől a bicikli?



Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó